Itt gubbasztok a nagyszobában, mert mindenütt másutt gyerekek vannak. Bementem a gyerekszobába, ott szuszog a három szőke buksi, tömény gyerekszag, benyitok a hálónkba, ott szuszog két barna buksi, tömény gyerekszag. Éjfél körül azért kihozzuk majd a két barnát ide a díványra, mert kell nekem az ágyam éjszakára, azért addig még tűrök, hogy L dolgozhasson, a bableves meg főhessen. Házi csülök van benne és nagyszemű tarkabab. Nyámmm.

Jáááj, HADD verjem a fejemet legalább virtuálisan a falba!!! Miért nem tudom hagyni folydogálni a dolgokat maguktól!! Minek fontoskodni, úgyis szívás a vége, nem sosem fogom megtanulni! HAGYNI, hagyni, a sors okosabb nálam. Ez van, én hülye vagyok.

De azért jó is történt ma, Palkó megismerkedett Dorkával és Malaccal, én meg a mamáikkal, és nagyon örültem nekik!

Valami jó is volt ebben a gyomorfekélyes, gyönyörű őszi verőfényben.

Ez is a "majd ha megnyerem a lottót kisfiam" kategóriába tartozik. Természetesen.

Mennyivel egyszerűbb dolga van Angelina Jolie-nak! És mennyivel jobb dolga van Lackónak egy átlagos devecseri kisfiúnál..

Hogy miért hallgatok? Nos, ez igazán egyszerű. Egy, szerda óta sokkban vagyok. Kettő, hétvégére kaptam egy plusz gyereket. És ez még csak a gyakorlás volt, mert jövő héten két gyereket kapok pluszban, azaz heten leszünk a lakásban, a kilenc négyzetméteren öt kölök fog szuszogni - bár ez utóbbit a mai tapasztalataimból okulva azért még alaposan át fogom gondolni. Mert ez a fél hatos kelés ma reggel, majd a magáról elfelejtkezetten üvöltő Mici ágyba vonszolása reggel kilenckor, megdúcolva a többi gyerek ágynak dőlésével random időpontokban, vöröslő szemekkel, nem biztos, hogy még egyszer kibírható.

A kendő. Ó, igen, az én nagy kudarcom.

Annak idején, Lackóval terhesen az egyik első dolog volt, amit beszereztem. Készültem rá, elképzeltem magam, hogy milyen hasznos lesz majd, ahogy magamra kötve a babát két karom szabadon, akár még főzhetek is majd, meg takaríthatok, miközben a gyerek alszik. Milyen cukik leszünk majd együtt! Kismama-perspektívák, hát persze.

Én nem hiszek abban, hogy mindent el lehet érni, csak akarni kell. Ilyeneket csak azok az emberek mondanak, akik sohasem vágytak még lehetetlenre. Nem akartak rákos betegként újra egészségesek lenni, meddő asszonyként gyereket, közalkalmazottként Aston Martint, három fiú után kislányt. Nem vesztették el végleg a férjük, feleségük lelkét, nem vágytak fahangjukkal sztárságra, ragyás arcukkal modellkarrierre, háború alatt békére.

Brékó-brékó, egy mozsárban alaposan összetört Panzej jelentkezik, aki azon csodálkozik, hogy még él és mozog a tegnapi edzés után. Tanulság, hogy tornára nem megyünk vizesflakon nélkül, valamint tisztelettel elismerjük, hogy van még nagyobb szadista a negyedikes tornatanáromnál, rettegett Béla bácsinál is.

Fel a fejjel, király lesz, király lesz.

Ezzel bíztatom magam tegnap óta. Ettől várom a lelki békét, a megújulást, elmém felfrissülését, király lesz, hát persze.

Ma ugyanis elmegyek tornázni, ha jól számolom, olyan hét éve nem voltam. Előkotortam a szekrényből valami cuccost, piros rövidnadrág sötétkék felsővel, a férjem szerint úgy nézek ki benne mint egy volt NDK-s futónő. Ezzel aztán a maradék önbizalmam is elpárolgott, tegnap óta úgyis azon heccelem magam, hogy milyen égő leszek ma a lomha mozgásommal és zsírban tocsogó végtagjaimmal.

Fel a fejjel, király lesz, király lesz..

Ma felhívott a barátnőm, hogy ott van náluk az az ismerőse, aki ... vagy ... vagy ... esetleg csak valami ... ... megáldott átlagos asszony, és ha akarom, ...ri a mi lakásunkat is. - Akarom, persze, - lelkesedtem megnyerően, majd gyorsan le is beszéltünk egy jövő szerdai időpontot.

Megjött az ősz és vele együtt az első betegség, az első komoly kór Palkó életében. Mert Palkó tegnap óta lázas. És nem is kicsit.

Mami, mikor lesz nekünk kertünk? - néz rám Lackó nagy szemekkel, nekem meg már nyelvemen a válasz, hogy akkor kicsim, amikor majd végre megnyerem a lottót, de aztán rápillantva a gyerek várakozó arcára gyorsan rájövök, hogy ez nem az a "mami, mikor megyünk az ugrálóvárba" kategória. Fel is hagyok az écelődéssel, és inkább csak megsimogatom azt a szőke buksit, elsóhajtva neki a "Nem tudom Kicsim, egyszer majd biztosan" -t, hogy aztán csak magamban ötölhessek rajta este kilencig. A mi családunkban ugyanis ekkor kezdődik a várva várt "felnőttek egymás közt", amikor nem csak szájleolvasással meg jelbeszéddel tudunk kommunikálni a férjemmel, és speciel még idő is van arra, hogy meghallgassuk egymás mondanivalóját.
 

Ma annyi bosszúság ért, mint máskor egy hónapban összesen. Egy ismerősöm szerint nyugodjak meg, mindenről a telihold tehet.

Szóval köszi telihold, hogy otthon hagytam a pénztárcámat, és ez csak a kasszánál derült ki, mikor már szalagra pakoltam a bevásárlást, köszi telihold, hogy rámküldted a dühös barátnőmet, köszi, hogy nem tudtam időben hazaérni, és emiatt az anyósomnak húsz percet kellett várnia az ajtó előtt, köszi, hogy találkoztam egy őrülttel, aki szembement a forgalommal, köszi, hogy kétszer majdnem belémjöttek, nagyon kis híja volt annak, hogy én ma ne a kórházban a gipszemmel ütögessem a laptopot és köszi az egész Poronty-históriát. 

Most mennem kell, mielőtt az insomniámat is megköszönöm, akkor pedig jöhetek holnap is, de akkor már nem telihold, hanem a dögfáradtság miatt.

Mici egész délután egy löttyedt lufival rótta a köröket a lakásban. Fújta, nyálazta a lufit, ahogy belefért, néha egészen lila volt az erőlködéstől. Aztán egyszer csak, mikor már úgy érezte, eleget gyakorolt, odaállt elém azzal, hogy:

-Mami, nézd, hogy növesztem az arcom!

-Jól van, szívem -bólogattam lelkesen- aztán nagyra növeszd, talán többre viszed anyádnál..!

Konklúzió: mindenki deviáns..

velvet.hu/poronty/2010/09/21/tetovalt_ovono_mukormei_koze_adtam_a_lanyom/

Az úgy kezdődött, hogy mérges lettem, és feltöröltettem a kölkökkel a vad játék közben szétlocsolt vizet. Amire viszont nem számítottam, hogy tetszeni fog nekik a büntetés, amibe Mici némi "balettos" elemet is csempészett.

Bár nem kellett volna, még a falon lévő csempéket is lemosták, sőt, Lackó kért tisztítószert, és kisúrolta a mosdót is. Holnap megkérdezem, hátha a porszívóval is akarnak játszani egy kicsit..

Déli tizenkét óra, békésen rekoverálok a konyhában. Kezemben a kávé, amibe hosszas gondolkodás után mégiscsak cukor került só helyett, dagadt szemeim csendes belenyugvással pásztázzák a tegnapról maradt romokat, mikor egyszer csak Palkó zizeg be a színre. Természetesen energiától duzzadva. Jön, magabiztosan, terpeszben, én meg csak nézem olvadozva, miközben a rádióból Louis Armstrong magyaráz, hogy aj, be csodás ez a világ.

Jó volt, jó volt. Négytől nyolcig hömpölygött a lakás, de volt közös társasjáték, főztünk együtt zoknilevest, lehetett szaladgálni sikoltozva körbe-körbe, és ez úgy ki is töltötte a négy órát. Tényleg tizenöten voltak, cakumpakk, tesókkal együtt, de ha mindenki eljön, akár tizennyolcan is lehettek volna, ami kimondva borzongató, belegondolva viszont nem oszt és nem szoroz már ennyi gyereknél.

Aranyosan, lelkesen szívták a levegőt, itt-ott röptében haraptak a melegszendvicsből, de a legnagyobb sikere a mártogatós répának, a pogácsának és naná, hogy a tortának volt, amit idén emeletesre sütöttem, extrém marcipánokkal a tetején: egy félelmetes boszorkányt, macskával a vállán Micinek, és egy aranyosan tátogó cápát Lackónak. Nekem elég volt egy Algopyrin.

Most pedig, ha megbocsát a kedves nagyérdemű, elmegyek megkeresni az elgurult fejemet, mert ha nem nyomhatom bele a párnába öt percen belül, az egy végzetes csapást jelentene a holnapomra. De itt egy kis ízelítő, a képen a torta körüli zsongás látható.

Ha ezt a délutánt túlélem, akkor jövök. Kettőhússzal. Ha mégsem jönnék, ne valami latexruhás harmincas nőt keressetek csomagtartóban, hanem telefonáljátok körbe a budapesti pszichiátriákat. Ha ott sem lennék, nos, akkor ne is keressetek többet.

Hogy mi van? Hát az van, hogy: nagyon felgyűlt, nagyon pörög, nagyon történik, nagyon rohanós, nagyon sok és nagyon kevés. Valamint: ma délután jön az igazi megszállás, két ovis zsúr egy lakásban, itt nálunk a másodikon. Tizenöt meghívott gyerek, kíváncsi anyukák, hovávigyem testvérek. Várom őket szeretettel, hulla fáradtan. Most már bármikor jöhetnek.

A drukkok is.

Esküszöm, hogy nem tehetek erről a sok csiricsáré gombról az írások alján. Én csak egy szerény lájkolós fityiszt szerettem volna odabiggyeszteni, hogy lássátok, haladok a korral, mire megjelent L, szelíden rámpillantott, én meg úgy éreztem magam, mint Lackó, amikor butaságnak titulált tevékenységeken kapjuk, és ellentmondást nem tűrően kiutalta nekem az összes elérhető nyilvánosságot.

Hát ez van, ebből is látszik, amit én egyébként mindig mondogatok is, hogy ki az igazi úr a háznál..

Nos, hát ma agyoncsaptam egy legyet. Ezt nem lehet szebben, költőibben megfogalmazni, megtettem. Reflexből, véletlenül és röptében.

Könnyed esti olvasmány. Palkónapló a Porontyon!

velvet.hu/poronty/2010/09/10/palkonaplo_aldozatai_laban_csung_a_totyogo/

Éjszakai járattal jöttem haza és borzalmas volt. Elszoktam én már az üvöltöző kamaszoktól, a sörös és borosüvegeket lóbáló fiataloktól, a részeg lányoktól, akik frissen belőtt hajukkal borulnak az ölembe, a srácoktól, akik minden mondatot bazmeggel kezdenek. Néha zene is volt, egy társaság két megállón keresztül ugrándozva énekelt, miközben a mögöttem dülöngélő huszonéves fiú forró szavakkal fűzte az ötvenes, mosolygó kalauznénit. Én meg csak kigúvadt szemekkel kerestem a távolban a megállómat.

Újabb bizonyíték arra, hogy öregszem.

Jelen híradásom veleje kampányillatú, így csak ide tudom publikálni. De hátha van még kerületi anyuka, aki még nem tud róla, szóval én most valójában Teréz anyát játszom. Meg Kíváncsi Fáncsit, mert a hír végére odabiggyesztettem egy kis szavaznivalót.

Ettetek már Norbi ápdétot?

Nos, hát ha nem, most akkor első kézből kapjátok az információt. Ma ugyanis a teszkót megjárván vala, a leértékelt áruk polcára behányt rengeteg lejárt baconszalonna és túró rudi alól kihalásztam Norbi egyetlen leértékelt vanília pudingját, és persze nem bírtam ki, hozzácsaptam még három rudolfot is, hadd örüljenek a kölkök.

Ha most találkoznánk, te meg én, kábé ez lenne a beszélgetés lényege, magva, esszenciája, sava-borsa:

-Na és hogy vagytok?