Halmok és rakások közt üldögélek. Ruha halmok, zokni rakások, játék halmok és könyvrakások, gyógyszerhalmok és koszos edények, maradék kaják és elintézendő papírtornyok között, itt-ott egy-egy eldobott pelenka, én pedig ülök a közepén és fagyit nyalok.Véglegesen és…

Ülünk az asztalnál, virslit eszünk, és imádjuk. A tálalás egyszerű, a hangulat tökéletes, a kölkök vidámak, L cinkeli a társaságot, én meg csak figyelek, kicsit párás szemmel, és végtelenül hálás vagyok.Soha ne legyen rosszabb évünk az ideinél. A sikerek és a…

Déli tizenkét óra, békésen rekoverálok a konyhában. Kezemben a kávé, amibe hosszas gondolkodás után mégiscsak cukor került só helyett, dagadt szemeim csendes belenyugvással pásztázzák a tegnapról maradt romokat, mikor egyszer csak Palkó zizeg be a színre. Természetesen…

Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban élvezem a gyerektelenséget. Még két nap, de felőlem lehetne egy hét is akár. És ezt már hangosan is ki merem mondani, mindenféle micsodaanyaazilyen, minekazilyennekgyerek feeling nélkül is. Furcsán megkönnyebbült szívvel. Mert azért van fény…

Tegnap óta megint egy gyerekem van, a másik kettőt nyaralni vitték a nagyszülők. Hármasban vagyunk, és ez akár idilli állapot is lehetne, nagy, pihentető alvásokkal, sétával, beszélgetésekkel, hogy egyebeket már ne is említsünk, ehelyett megmondom, hogy mi van. Két órával…

IDE nekem azt a vihart! Éjfélre ígérték, és még mindig semmi, nekem meg szétpattan a fejem. Ülök a South Park előtt, és nem bírok aludni a délutáni két kávétól, amit nem mellesleg azért ittam, mert tegnap is kettőkor mentem aludni. Éjjel. Na, elfogyott a türelmem, megyek,…