Én nem hiszek abban, hogy mindent el lehet érni, csak akarni kell. Ilyeneket csak azok az emberek mondanak, akik sohasem vágytak még lehetetlenre. Nem akartak rákos betegként újra egészségesek lenni, meddő asszonyként gyereket, közalkalmazottként Aston Martint, három fiú után kislányt. Nem vesztették el végleg a férjük, feleségük lelkét, nem vágytak fahangjukkal sztárságra, ragyás arcukkal modellkarrierre, háború alatt békére.

Emlékszem, gyerekkoromban nem értettem, miért van olyan sok szörnyű dolog a világon. Miért vannak háborúk, miért éheznek gyerekek, miért mutogat a tévé síró embereket, és miért mondják azt a szüleim, hogy erre vagy arra most nincs pénzünk. Hiszen olyan egyszerű a megoldás! Bemegy az ember egy cirkuszba, megkeresi a bűvész bácsit, és megkéri, hogy varázsoljon neki házat, amiben lakhat, pénzt, amin kenyeret vehet. Miért nem kér meg a felnőttekért felelős "felnőtt" egy bűvészt, hogy változtassa jóvá a rossz embereket, és széppé a csúnyákat?

Nekem is voltak álmaim, talán egyszerűek és biztosan ésszerűtlenek is, de azt hiszem ez normális, ez már csak így van a kölköknél. Én azt kértem volna, ha valaki elvitt volna a bűvész bácsihoz, hogy legyek egy kicsit kövérebb, mert akkor talán nem csúfolnának a suliban, legyen végre egy saját cipőm, ne mindig csak az unokatesómtól kapott, és hogy legyünk a családban mindnyájan nagyon boldogok. Ez utóbbin mindig sokat hezitáltam, mert valahogy úgy éreztem, háromnál többet nem igazán illene kívánni, az első kettőt pedig mindenképp szerettem volna, viszont ott van még az egészség, mint nagyon fontos kívánság, meg a pénz, ami ugyan nem boldogít, mégis nagyon fontos. Ezért aztán kitaláltam ezt a boldogság dumát, gondoltam, a boldog ember nem beteg, és a boldog embernek megvan mindene.

Így ábrándoztam magamban, gyerekfejjel, régen, talán igaz sem volt, aztán a napokban egyszer csak elémállt Lackó, és komolyan rámfüggesztve tengerkék szemét kibökte, hogy ő sokat, nagyon sokat gondolkodott, és tudja már, hogy mi szeretne lenni. Ő bűvész szeretne lenni, hogy mindenkinek meglegyen minden, ami kell. És ne féljek, majd ő eltűntet mindent, ami rossz, ami nem kell. Ennyit mondott csak Lackó, én pedig megértettem.

Mert hiába szajkózzák az okosok csillogó szemmel, az akaraterő néha nem elég. Szükség van a varázslatra is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.