Nos, hát ma agyoncsaptam egy legyet. Ezt nem lehet szebben, költőibben megfogalmazni, megtettem. Reflexből, véletlenül és röptében.

Hiába, napi tíz-húsz molylepke gyakorlottá teszi az embert. A sztori ebben a dologban csak az, hogy a légy nem ám két szárny némi porral vegyítve, nem. Ott komoly beltartalom van. Egy kis sárga, valami kis piros, de már csak maga a test összenyomódása is sokkos állapotba tudja kergetni az embert. Én például, mikor ráeszméltem, hogy mit csaptam agyon, legszívesebben sikoltozva menekültem volna a bal kezemtől. És még szerencse, hogy nem a konyhában álltam, mert akkor lehet, hogy a pánikroham előhúzta volna a pontokon vett, borotvaéles, alig használt spáros bárdot is, akkor pedig most ki tudja hány kézzel matatnék a laptopomon.

Mert nem elég, hogy a bőrt is majdnem levakartam a kezemről a következő fél órában, undortól vinnyogva, nem. Elég csak ránézni a csupasz tenyeremre, és még most is látom. Ott a kis sárga, mellette a piros, a szárnyak meg a szem, az egész kocsonyás, szánalmas és undorító.

Sose csináljatok ilyet. Mert nehéz ám túlélni.

És nemcsak a légynek..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zuzmó 2010.09.11. 14:11:21

Ismerős helyzet és ismerős, gyomorforgató érzések :))) Én a konyhában követtem el: az áldozat (egy nagyobbfajta döglégy ) a függöny és az ablaküveg között zümmögött,lecsaptam, de óvatosan, nehogy az üveg bánja. Éreztem a roppanást, ahogy megadja magát a kemény rovartest és kipukkan.Na utána függöny és ablakmosás, ipari mennyiségű Domestos segítségével. Az Oroszlánkirályban mondja a rovarevő rókamanguszta: szaftos és tápláló !Szaftosnak ez is elég szaftos volt... :P (Hányós szmájli van??) :))

Válasz erre 

Dortje 2010.09.11. 22:24:52

És sose lépjetek csigára és döglött galambra se...

Válasz erre 

opti (zimme-zum.blog.hu) 2010.09.12. 19:25:29

A döglött békát is napokig érzed még a talpadon, nem túl kellemes...

De tudok jobbat is!
Tavaly ősszel, amikor visszatért kicsit a nyár, és sok rovar hitte, hogy tavaszodik, na akkor babakocsizás közben megcsúsztam valamin. Elször azt hittem egy szőlőn (falu ugye) de pechemre hátranéztem. Egy batár nagy sáska volt. Még most is kiráz a hideg. A következő száz métert ugrálva és sikítozva tettem meg. Brr...

Válasz erre 

Ribizlee 2010.09.13. 12:13:07

blooooooeeeeee

igy jár, aki ebédidőben, szendviccsel a kézben netezik :-P

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: