Panzej 2010.05.08. 01:44

Cipők

Ez a nap sem indult másképp, mint a többi. Gurult a rutin, úgy 11 órakor szokás szerint felkaptam játszóterezős gönceimet, belepattintottam Palkót a maxi-cosiba, és levágtattam a kocsihoz. Már éppen a babakocsit bányásztam elő, végighúzva kerekét a frissen mosott kardigánomon, amikor éreztem, hogy valahogy megváltozik körülöttem az univerzum, és elsuhant mellettem a Nő. Akaratlanul is megbámultam. Kecsesen suhant, rövid, szűk szoknyában és fantasztikusan magas sarkú, gyönyörű cipőben. Frissen libbent a haja, ontotta maga körül a parfümillatot, sietett, bájosan szorítva magához pár fontosnak tűnő mappát. Igyekeztem összehúzni magam, nehogy a Nő egy oldalpillantással lesajnáljon, és mikor ez sikerült, akkor meg azon háborogtam, hogy már ennyire láthatatlanná tudok válni, ez már tényleg a vég, pedig rosszul hittem, nem ez volt a vég. Hamuvá és porrá semmisülésem ideje igazából akkor jött el, amikor a Nő nyomába eredve Palkóval és a babakocsival tanúja lehettem saját láthatatlanságomnak. Összehúzni magam? Á, erre semmi szükség. A Nő árnyékában porszem vagyok, az összes szembejövő hapsit mi fogtuk fel Palkóval, mikor azok a Nő után nézve, még bódultan az élménytől belénk gabalyodtak.

Aztán a Nő egyszer csak elfordult, bement egy irodaház kapuján, és minden visszazökkent az eredeti kerékvágásba. Gurult a rutin a játszótérre, bő egy órára csevegni és homokot túrni. Toporogtam a többi mamával, szakadt kis barna cipőmben, egyik oldalán befelé folyt a homok, a másikon ki, és akaratlanul is eszembe jutott a Nő cipője. Ő biztosan nem venne fel egy tizenkét éves szakadt bőrcipőt. Szomorkásan tágítgattam a lyukat a lábujjammal, pedig ha nem feszegetem, nem is látszik. Hiába, imádom ezt a cipőt. Sosem fogom kidobni. Ezzel ugyan nem lehet billegve mappákat cipelni, de most nem is kell. És amire kell, arra meg tökéletes.

Megbékélten ráztam ki a homokot vintage-é nemesült cipőmből, és búcsút intve a játszótérnek a patika felé vettem az irányt. Hónapok óta a legtöbb pénzt itt költjük el, és hiába van vége a télnek, a tendencia nem javul. Most épp a szénanáthámra próbáltam új csodaszert szerezni, mikor a szomszédos ablaknál valaki halk, diszkrét hangon terhességi tesztet kért.

Kicsi a mi patikánk, és nem is volt bent éppen rajtunk kívül senki, így csak egy észrevétlen oldalpillantással tudtam felmérni a lehetséges kismamát, de a cipőjénél tovább nem is kellett kússzon a szemem.

Igen, a Nő volt. Bíborpirosan válogatott a tesztek között, minél érzékenyebbet szeretett volna, és ha jól ítéltem meg a hangján meg a viselkedésén, nos, akkor a Nő boldog és izgatott volt. És mire én elpakoltam, és nekiálltam kifelé szerencsétlenkedni ordító Palkómmal, a Nő is készen lett, kedvesen mosolyogva megtartotta nekem az ajtót, majd sugárzó, izgatott csíkot húzva maga után elkopogott az ellenkező irányba.

Utánanéztem. Ki tudja, vajon hol lesznek ezek a kényesen kopácsoló cipellők egy év múlva? És ki tudja, talán ülünk mi még valamikor egymás mellett a homokozó partján, szakadt, vintage cipőkben.

Ki tudja..

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr451983071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leluti 2010.05.08. 11:11:31

Szia Panzej!

Klassz lett a blog!
Szivesen olvasom az írásaidat.
Csak így tovább!
Allergiám nekem is van, veled érzek, az enyém még csak most kezdődik.
A szép cipőről:
Hát, ha a teszt pozitív lesz a NŐ-nél, hamarosan ő is el fogja egy időre felejteni őket. Eddig egész életemben egy csajszit láttam, aki bírta a terhességet 8-10 centis sarkakon.
Szép hétvégét Nektek!

Csipkebogyó 2010.05.08. 14:20:44

Panzej, én ezen is bőgök.
Lőjetek le, ne szenvedjek tovább....

OMara 2010.05.08. 18:02:41

Lehet, hogy ez az igazi Nő, pont úgy nézett meg benneteket, mint ti őt, csak valószinű nagyon el voltál foglalva magaddal és nem a szó jó értelmében. Ki tudja mi lakozott az igazán csini és ápolt felszin alatt?! Lehet, hogy az ő szive facsarodott össze a ti, igazán szép "látványotoktól"!! Sokszor a külső csinnel,próbáljuk leplezni a belső szenvedésünket, a hiányosságunkat! Ki tudja hányadszor állt sorban már ez a Nő terhességi tesztért? Vajon a friss eredmény azt fogja mutatni amit annyira szeretne? Mert úgy tűnik nagyon szeretné, hogy pozitiv legyen! És akkor bizony ezek a rövid szoknyák és magassarkúk a szekrény legalján fognak landolni és a Nő ezt egy cseppet sem fogja bánni!
Ha viszont most is hiábavaló volt a teszt, bizony maradni fog a talán még rövidebb miniszoknya és a még magasabb sarkú cipő. A pasik meg kigúvadt szemmel fogják továbbra is bámulni a szerintük igazi Nőt, aki pedig valószinű egyáltalán nem érzi magát tökéletesnek, hiszen hiányzik az életéből valami fontos, amitől igazán Nő a Nő.

Tetszett az irásod!
Valamit nagyon megmozgatott bennem! Köszi!

nanemárrr 2010.05.08. 20:16:43

Jóóóóóóóóóóóóó írás! :)

Dortje 2010.05.09. 10:23:48

Ez annyira jó, mintha kitaláltad volna. :) Velem soha nem történik meg ilyen kereken ez az egész, én mindig leragadok a NŐnél, és soha nem látom, hogy vesz tesztet, hogy valaha is mellettem fog alagútat ásni a homokban, csak a láthatatlanság marad.

Panzej 2010.05.09. 11:02:49

Csipke :) Ezek a fránya hormonok, mi? Azért le nem lövünk!:)

OMara, igen, jól megfogalmaztad, valahogy ez a tanulság. Én az egészben azt a klasszikust éreztem, hogy "meg kell tanulni azután vágyakozni, ami a miénk."

Dortje, hát igen, néha a téma egyszerűen az utcán hever. Látod, marha lelkes voltam, hajnali egykor neki is álltam megírni. Akkor volt egy kis idő..

korcsolya 2010.05.10. 08:47:34

Hm, nagyon jó írás lett ez is. :)
Jól emlékszem "Nő" koromra, és én ekkor épp szakadtcipős kismama akartam lenni, aki délután játszóterezik, és nem illatfelhőben a főnöke jegyzeteit rendezi egy ronda irodaházban. :) Lehet, hogy ez a Nő is így gondolja. Reméljük, sikerül neki!

merthogy 2010.05.10. 16:26:49

Hááát Panzej telibe találtál...
Hány évig szaladgáltam tipp-topp kiskosztümben és tűsarkúban tesztekért a patikába, majd miután sosem voltak 2 csíkosak, a meddőségi klinikára.
Eközben a külvilág azt gondolta, az a legnagyobb problémám, hogy milyen árnyalatú harisnyát vegyek fel aznap reggel... és én erősítettem is ezeket a gondolatokat, csak hogy senki meg ne tudja, milyen küzdelem zajlik hónapról hónapra és micsoda csalódás megélni azt, hogy nekem pont az nem sikerülhet ami másoknak a legtermészetesebb a világon.
Ha valaki 30-as, csinos és sokat dolgozik, mindenki egyből rásüti, hogy önző karrierista. Az meg sem fordul a fejében senkinek, hogy nem azért nincs gyereke, mert sokat dolgozik, hanem azért dolgozik sokat mert nem LEHET gyereke.
Mi csendben végül nagyon boldogok vagyunk, mert lett egy Kicsi, aki csíkos bodyban most épp a délutáni
alvóidejét tölti :-)
én pedig rá sem tudok nézni a tűsarkú cipőimre :-)
süti beállítások módosítása