2010.09.25. 00:20
Ha én gazdag lennék..
Mami, mikor lesz nekünk kertünk? - néz rám Lackó nagy szemekkel, nekem meg már nyelvemen a válasz, hogy akkor kicsim, amikor majd végre megnyerem a lottót, de aztán rápillantva a gyerek várakozó arcára gyorsan rájövök, hogy ez nem az a "mami, mikor megyünk az ugrálóvárba" kategória. Fel is hagyok az écelődéssel, és inkább csak megsimogatom azt a szőke buksit, elsóhajtva neki a "Nem tudom Kicsim, egyszer majd biztosan" -t, hogy aztán csak magamban ötölhessek rajta este kilencig. A mi családunkban ugyanis ekkor kezdődik a várva várt "felnőttek egymás közt", amikor nem csak szájleolvasással meg jelbeszéddel tudunk kommunikálni a férjemmel, és speciel még idő is van arra, hogy meghallgassuk egymás mondanivalóját.
Igazság szerint azonban nemcsak mi vergődünk azon, hogy mi lenne jobb a nekünk meg a gyerekeknek, hanem az összes többi hasonló korú gyerekkel rendelkező ismerősünk, barátunk. Ház-lakás, kert-balkon, Budapest belváros-Budapest-taxisemtudjahol, vidék-vidék-madársemjár, ez a téma állandóan terítéken van, no nem mintha bárkinek lehetősége lenne zsebből kirázni egy vityillót, inkább csak úgy hipotetikusan. Hiszen pár éve még mindenkinek volt egy elképzelése, véleménye az ideális lakóhelyről, kőkeményen és bebetonozva, aztán ahogy bővült a család és nőni kezdtek a gyerekek, mások lettek az igények, szükség lett a térre, kevesebb lett a szabadidő, és több a munka - otthon is.
Nekünk például meg sem fordult a fejünkben, hogy hazatérve külföldről ne lakást, hanem házat keressünk. És eszünkbe sem jutott, hogy esetleg máshol is lehetne élni, mint Budapesten. Sajnos, én még a fővároson belül is érzelmileg röghöz kötött vagyok, így aztán jelentős kompromisszumok árán vettük a lakásunkat, amit szépen felújítottunk, és egy kisbabával meg egy kisgyerekkel négyesben szuperül be is laktunk. Aztán jött Palkó, a gyerekek is egyre nagyobbak lettek, és amellett, hogy mindnyájan nagyon szeretünk itt lakni, úgy el tudnék viselni még egy szobát, egy szép, nagy, csendes erkélyt, és ez csak én vagyok. Mert ugye ott vannak a kölkök, akikkel nyáron egyszerűen nem lehet a lakásban megmaradni, akik még ősszel is a kertben játszanának, tücsköt-bogarat összeszednének, nyáron felfújható medencében üldögélnének, télen hóembert építenének, tavasszal a virágokat figyelnék ésatöbbi. Sőt, ha jobban belelovallom magam, akkor elképzelem, hogy én is jól járhatok, mert főzés közben csak kicsapom a kertbe a kölköket, megspórolok több órát azzal, hogy nem kell játszótérre mennem, és saját termésű zöldségekkel, gyümölcsökkel tömhetném a családot piacra járkálás helyett.
Jó, tudom, ez nem egy kívánságműsor, és itt most nem is arról van szó, hogy a gyerekek csak kertes házban tudnak felnőni. Itt arról van szó, hogy érdemes-e sokmilliós kölcsönnel terhelni a családi kasszát ilyen és hasonló reményekkel azért, hogy mondjuk úgy tíz év múlva már csak egyedül gyomlálgass a kertben, amit lehet, hogy amúgy imádsz, csak éppen időd nincsen rá, és a kölkökre, akik inkább valahol a közeli parkban bringáznak a haverokkal csak a gazzal felvert homokozó emlékeztessen? Vagy inkább feleded a nagy gyerekszemeket, te amúgy is jobban tudod, és ölöd a hitelt egy nagyobb lakásba?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
opti 2010.09.25. 15:22:01
Szóval mi kertes házban lakunk egy vidéki város mellett faluban. Baromi nagy kert, 1500 m2, kert végében indul a Mátra, stb. Gyerektelenül vettük, hitellel persze. Most két gyerekkel kb annyit használjuk, hogy nyáron főztünk kint vagy négyszer és slussz. Mi nem vagyunk egy otthon ülős fajta család, ha együtt vagyunk, megyünk valahova. Ha nagy ritkán itthon vagyunk, akkor élvezzük a házat belülről, úgyis ritkán látjuk, mivel kb csak aludni járunk haza.
Én személy szerint nem vagyok egy kertész típus, férjem sem, így eléggé mellé nyúltunk ezzel, sok vele a macera.
Minden évben mást kell felújítani, lefesteni, cserélni, szerelni, igazítani. Pénz, pénz, pénz. Nem nyaraltunk mióta itt lakunk, és lenne mirer költeni most is.
A gyerekek kitombolják magukat az oviban, illetve a játszón, mert ugyan úgy kell járni oda is, az itthoni homokozó csak mutatóban van. Nyáron vizibuzi családként a strandon fetrengtünk, mert medencére nekünk sem telik, de ha telne se hinném, hogy itthon magányosan akarnánk használni. Tehát strand és haverok. Persze jöhetnének a haverok ide is, de nem olyan jó folyton házigazdának lenni és nincs medencénk, szóval strand.
A költségeink kb 50ezerrel többek mintha a közeli városban laknánk egy nagy lakásban. Rezsi+utiköltség, és tényleg 5 perc a város.
Kiviszed a szemetet és kezdheted előről a porszívózást, a szél befúj pár levelet, stb, stb. A bogarakat bár hihetetlen, de meg lehet szokni.
Nekem nyűg, macera, és nem éri meg. Inkább nyaralnék, kevesebbet takarítanék. Én lakásban nőttem fel Pesten, oké, akkor még el lehetett húzni egyedül is a ligetbe bringázni, de nem hiszem, hogy a legényeimet a kerítésen innen tudom majd tartani sokáig.
Ja, kutya, macska, ugyan úgy kell vele foglalkozni, nem lehet kicsapni a kertbe, társas lény az is.
Itt ha nyitva is van abolt, akkor se nagyon kapni benne semmit, így ismét utazás a városba, benzin, pénz.
Szomszéd itt is van, hiába kicsit odébb, a vidéki szomszédok nem kalapálnak és fúrnak, megy a köszörű, a flex, a traktort buherálják, ilyesmi. Hangos az is.
Ami jó: a nyugi, ami évente kétszer háromszor megérint, a természet közelsége (bogarastul!) a nyár esti főzés a kertben nyaranként max ötször, a bringákat nem kell levinni a tárolóba, nem kell lépcsőzni babakocsival.
Összességében szívesen laknék házban városon belül, kertésszel és sok pénzzel a bankszámlámon. Jelenleg vágyok egy lakásba a városban, de a buzi bank nem engedi, de ez más tészta.
Panzej 2010.09.25. 22:44:22
Pont azoktól félek, amiket leírtál. Hogy igen, az ember minden pénzét a házába folyatja. Ráadásul ha valaki vesz vagy épít Mo-on, akkor hatalmasat, nagyot, óriásit, ezt sem értem. Néha csak úgy elképzelem, hogy takarítanék meg hogy tartanék rendet egy ekkora házban. Persze az más, ha van takarítónő.
Az ideális talán egy jó nagy teraszos szép lakás lenne, és esetleg egy használható közös kert. És ilyenek vannak is, csak méregdrágán, és újépítésű. Mi pedig semmiképp nem szeretnénk újépítésűt..
Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.25. 22:48:24
Andi ajánlotta a blogodat, és belépve mindjárt olyan témát találtam, ami nálunk is nagyon aktuális volt nem is olyan régen. Nálunk is 3 gyerek van, és hasonló szituban voltunk: amikor megvettük az amúgy tágas, háromszobás lakásunkat, még csak a pocakomban volt az első utód, el sem tudtuk képzelni, hogy milyen gyorsan be lehet lakni azt a lakást. Amikor aztán megszületett a harmadik babánk is, már tudtuk, hogy mennünk kell. Az én gyerekeimnek is ez volt az örökös vágya: mikor lesz kertünk? Sokáig elérhetetlen álomnak tűnt csak. Ebben a helyzetben eladni sem lehet a lakást, ennek is 20 évig fizethetjük a részleteit, szóba sem jöhetett volna még egy. Aztán a megoldás szinte tálcán kínálta magát, nem is nekünk jutott eszünkbe, de amikor szóba jött, csak néztünk, hogyan nem is gondoltunk erre. Kiadtuk a mi lakásunkat, mi pedig a várostól nem messze, kb. 5 km-re béreltünk egy szép nagy, kertes házat - szinte feleannyiért! Ennek két éve, és azóta is úgy érezzük, életünk legjobb döntése volt! Ég és föld, el sem tudnám most már képzelni az életünket bezárva egy lakásba! Ahogy te is írod, nincs is kedvünk játszótérre vagy bármerre is menni, egész nap csak az udvaron vagyunk. Apánk saját kezűleg gyártott játszóteret is nekik, tavasszal és ősszel szinte kirobbantani sem lehet minket onnan, és nem unatkoznak, mert a falubeli gyerekek is odaszoktak hozzánk, szinte minden nap gyerekzsivalytól hangos az udvarunk, és nagyon élvezzük! Oké, nyáron nem elég a felfújható medence, megyünk fürdeni is minden nap, de még így is bőven van időnk a kertben punnyadni. Na és a konyhakert!! Először hallani sem akartam róla, de a férjem be volt indulva, aztán már én is felbuzdultam rajta, azóta a bolti zöldséget meg sem bírom enni!
SZóval mi kipróbáltuk, és nekünk bevált. Most már csak az a gond, hogy jó lenne eladni a lakást, és megvenni ezt... vagy valami mást a faluban. De ez még a jövő zenéje!
Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.25. 22:53:08
zuzmó 2010.09.26. 14:28:57
Dortje 2010.09.26. 22:16:06
Én ilyenbe költöznék a városban. Lenne kert, de mégse vinné el az időmet, de sütögetni, olvasni, gyereket kiengedni lehetne. A városban, tehát nem elzártan akárhol, így a feni bajok is ki lennének húzva. Sorházsága miatt talán nem is lenne irtó drága a fűtés.
És láttam, vannak ilyenek. Van ahol méregdrágán, de láttam egy-két megfizethetőt is. Pl Pesten a XIV. kerületben. De ha lenne egy mondjuk a XI., vagy a XII. kerületben...hát...nagy lenne a kísértés.
Panzej 2010.09.26. 23:07:01
Látom, hogy te is görögország mániás vagy, szóval nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy melyik Andi adta a tippet! ;-)
Nagyon érdekes amit írtál! Külföldön nagyon sokan bérlik egész életükben a házukat, Magyarországon meg ez egy különleges megoldás. Pedig tényleg a legolcsóbb, ráadásul bizonyos szabadságot is ad. Én csak attól félnék, hogy egyszer csak jönne a tulaj, aztán kihajítana minket az összes cuccunkkal, és ki tudja, hová mehetnénk tovább, mi lenne a sulival stb.
Ti ne tartotok semmi ilyesmitől? És tényleg, a takarításon kívül semmilyen más hátulütője nincs a bérelt házatoknak?
Panzej 2010.09.26. 23:09:44
Kár, hogy itthon csak ilyen szocreál vagy újépítésű sorházi lakások vannak..
Panzej 2010.09.26. 23:10:46
motymoty 2010.09.27. 09:07:05
Nagyon vágyom egyébként egy kisebb kertre, nekünk is volt gyerekként, mindig nagyon szerettük. Úgy érzem egyébként, hogy egy gyereknek lakásban nem a legjobb, kell nekik a kert. Krinya féle megoldás nagyon tetszik, ilyen megoldáson is gondolkozunk hosszútávon.
opti (zimme-zum.blog.hu) 2010.09.27. 12:54:34
Amúgy a mi házunk sem új már, egyik fele kb 90 éves, másik fele meg 15. Minimum 50 centis falak, remek hőszigetelés. Szeretem a házunkat az első pillanattól, hogy megláttam az ingatlanosnál. De nem nekünk való. Illetve ha elvisszük a lottó ötöst, akkor felveszek egy kertészt, leteszem a jogsit és veszek még egy kocsit. Utána megírom így milyen :)
És persze azért mert nekünk nem jött be a kertes ház, azért még másnak lehet ez jó, ahogy pl Krinyáéknak is. Mindenki gondolja végig, hogy mire vágyik, mit bír ezért cserébe.
-birod a sok takarítást, kertészkedést?
-tudsz anyagilag többet áldozni havonta és éves szinten is?
-szeretsz a kertben bíbelődni?
-szeretsz otthon ülni?
-elviseled, hogy nincs a közelben normális bolt?
-elviseled, hogy mindenért többet kell majd utazni? Suli, meló, orvos...
-túlteszed magad a föld eddig sosem látott ízelt lábú csodáin?
Ha mindenre igen a válasz, akkor valószínű jó döntés házba költözni, de alaposan végig kell zongorázni mindent.
korcsolya 2010.09.27. 13:06:51
Szüleim mire megépítették kertvárosi házukat, 8 évet laktunk benne a húgommal, majd ott maradt a 160 nm kettejüknek. S mivel "életük munkája", nem is válnak meg tőle szívesen...... pedig nekik elég lenne egy kisebb kert kisebb házzal, csak a meló van ezzel a hatalmassággal, nekünk meg jól jönne valami kis segítség. Na de nem panaszkodom, eddig is sokat segítettek.
Olyan torz ez a világ.
Panzej, amiket leírtál nyári uutazásaitokról, azokat kb. kompletten felejthetnéd el, ha nagy hitelbe vágsz családi ház miatt. Megéri?
zuzmó 2010.09.27. 13:23:26
Paramami 2010.09.27. 22:19:51
Tény, hogy van vele munka, de annyira nem vészes, és sokat használjuk a kertet. Van egy kis gyümölcsös meg veteményes rész is, a gyerekek imádnak legelni (persze inkább jelképes, de mégis, amikor terem a málna, verekednek a szemekért.) Nyáron van medence (felfújható), grillezünk a barátokkal, mindig hozzánk jár mindenki, mert a többieknél nincs kert. Van hinta, homokozó, kis ház nekik, elszórakoznak vele egy ideig.
Hátrány, hogy a közelben nincs játszótér (mármint a szánkban), mivel kertváros és nem lakótelep, negyed óra a legközelebbi gyerektempóban. Azért kibírható.
Ez előtt újépítésű lakásunk volt, és nekem az is bejött, csak nem akartam a Ferencváros közepén gyereket nevelni.
Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.28. 22:07:46
Itt sem annyira megszokott dolog a bérlés, inkább mindenki hatalmas adósságokba veri magát (mi is), hogy saját lakása, háza legyen. De azért nem megy az annyira könnyen, hogy a tulaj kidobjon minket. Több évre szóló szerződést kötsz, amikor egy lakást bérelsz, ami téged véd, hogy ne dobhassanak csak úgy ki. Mi egyelőre 6 évre béreltünk, addigra mi is meglátjuk, akarunk-e még itt lakni továbbra is. De erről nem olyan régen éppen kifejtettem a gondolataimat:
en-mozaikok.blogspot.com/2010/09/az-en-hazam-az-en-varam.html
A bérlés egyetlen hátránya, hogy mivel nem saját ház, azért mégsem csinálhatunk azt, amit akarunk, mondjuk belső átalakítás, stb. Pedig imádok bütykölni a lakáson, na de talán egyszer majd a miénk lesz. A másik, hogy a kertbe is úgy ültetek bokrokat, évelő virágokat, hogy nem tudhatom, vajon 10 év múlva is az enyém lesz-e még. Ha saját ház lenne, már olyan dzsungelt varázsoltam volna ide, hogy ihaj!! Na de ezektől eltekintve nem tudnék más negatívumokat felhozni. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de a ház is pont olyan, amilyenről mindig is álmodtunk, a tulaj jó messze tőlünk, és jó, ha kétévente egyszer eljön pár napra errefelé. Ja, és még egy előny: kerítést akartunk, és megcsináltatta nekünk! Ha a mienk lenne a ház, akkor nekünk kellett volna állnunk ;))
deborah 2010.10.08. 09:43:11
30 ház hallja legalább. Minden vágyam egy szabadon álló családi ház, olyan, mint Magyarországon van sokaknak. Itt a helyhiány miatt kicsik és nagyon drágák.
jprincess 2010.10.11. 18:00:50
Komolyan: ez most a létező legdrágább kéró, ennyiből lehet az embernek másfélszer ekkora a városban, vagy családi háza külvárosban. Szuper, hogy az ablak teljesen nyitható, és akkor gyakorlatilag csak egy egyméteres padka a fal, de kiesne a gyerek. Isteni gyönyörű a 30 nm terasz, de nyáron úgysem vagyunk itthon. A kertben, igen, ellötyögünk úgy egy órát, többet nem nagyon, mert idő sincs, ha meg mégis, akkor elmegyünk valahova.
Meg innen nem lehet biciklivel elindulni, csak ha tényleg sportolni akarsz.
És előbb-utóbb be fog kelleni költözni, mert nem akarom a gyerekeket napi másfél óra békávézással szívatni.
Szóval nincs jó megoldás.
Panzej 2010.10.13. 11:38:26
Hogy-hogy másfél óra békávézás? Nincs a közelben suli?
Panzej 2010.10.13. 11:43:34
Maastrichtban az ilyen házak főleg a belvárosban voltak, és annyira drágák, hogy simán vehettél volna belőlük egy házat a város szélén. Ok, mondjuk persze nem egy nagyon nagy volumenűt, és lakóparkban könnyebben.
Laliath 2010.10.13. 12:35:26
A tömegközlekedés nem nagyon rossz (bár tudnék jobbat elképzelni). Ha jönnél Panzej, eladó ház és üres telek is van bőven, hála a válságnak.
menekülőben 2010.11.19. 12:05:54
Panzej 2010.11.21. 22:46:48
Elég szomorú amit írsz, nem is értem, hogy ha komolyan így érzel, miért nem változtatsz "valahogy"? Tényleg semmi esély, lehetőség? Vagy tartotok attól, hogy esetleg balul sülhet el egy lehetséges költözés, kölcsön stb?
Meni 2010.11.22. 08:43:31
A BA-n olvasom neha Rosa Rugosat, es irigykedek ra, hogy nagy kert, gyumolcsos, lovak. Aztan irja hogy kulon fizetnek a fiunak, hogy tragyazzon ki. Hogy 30X hetes terhesen meg vagta a fat. Hogy mennyi melo van a haz korul. O elvezi (ugy latom), en megorulnek. A bogaraktol szinten, panelban nottem fel.
Most van egy 25 nm kertecskenk, le van jarolapozva, a szelen van egy sav a fuszernovenyeknek, par viragnak es egy narancsfanak. Neha grillezunk, neha teszek ki pici pancsi-medencet, neha kimennek a gyerekek egyedul is jatszani. Ha jo evem van, rendberakom a kertet osszel, ultetek, locsolok, buszkelkedem. Ha rossz evem van, mint mondjuk most, akkor minimal program, egesz nyaron alig locsoltam, most osszel kiirtottam ami elszaradt, es ennyi.
Nem muszaj nagy kertben gondolkozni, ennyi elmenyt boven megad egy terasz is, es ott is elvannak a gyerekek egyedul. Csak nagyon oda kell figyelni a biztonsagra. Ja, es elo kell ra teremteni a penzt :)
Meni 2010.11.22. 08:50:45
Megszoktuk, hogy kocsival jarunk dolgozni mindketten, hogy moziert, nagyobb bevasarlasert, szakorvosert, egy jo kaveert be kell jarnunk. DE ket kocsi kell, mert a tomegkozlekedes borzalom es nem is biztonsagos sajnos. Es szinten meg kellett szoknom, hogy a gyerekek meg igy is, kocsival elve, reggel hatkor ebrednek, mert hetre be kell adnom oket, hogy elkeruljem a reggeli dugot. Es bizony negyig ott vannak, mert korabban nem erek haza ertuk. Most mar oke, de bolcsisnek beadni oket egesz napra, az szar volt.
Most meg nagyon szeretnenk bekoltozni a varosba, mert nemsoka iskolaba megy a fiunk, es ami nincs itt, az jo iskola. A megoldas, hogy mi visszuk minden reggel a gyereket a suliba, keresztul a varoson, de ez kb. megoldhatatlan logisztikat jelent. Itt egyet az oviba, egyet a bolcsibe, utana a nagyot a varosba a suliba (reggei csucs), aztan delutan hogyan jon haza, hogyan es hova jar sportolni, este plane nem tud hazajonni egyedul meg hosszu evekig. Ijeszto nagyon, nem is tudom mi lesz, mert a varost ugy tunik nem tudjuk megfizetni, vagy csak nagyon pici lakasba...
Es szar, mert mar megszoktunk itt, vannak barataink, most ujra elolrol kezdeni mindent, megtanulni mi hol van, az nem lesz egy vidam dolog, meg akkor sem, ha sikerul bekoltozni.
Roviden: most ugy gondolom, hogy amik picik voltak a gyerekek, addig idealis volt a kisvaros, de talan mind jobban jartunk volna, ha egybol a varosba probalunk meg bekoltozni...
menekülőben 2010.11.23. 10:37:08
menekülőben 2010.11.23. 11:42:47
zsomica 2010.11.23. 15:43:39
mi még gyerek nélkül kezdtünk építkezésbe, budai agglomerációban. Jelenleg azt gondolom, életünk legjobb döntése volt, a fiúk most 3.5 és másfél évesek. Sokkal több terük van bent is, kint is. Simán ki lehet őket engedni, akár egyedül is. Játszótér ugyan itt sincs közel, de ha megyünk, akkor az külön program nekik. Ami a mi mázlink, hogy az utca tele van ekkora korú gyerekekkel, tehát társaságuk van.
Ami a mi felnőtt életünket illeti: vásárolni/szórakozni/múzeumozni eddig is kocsival jártunk, nincs benne változás. Tény, hogy mindig akad csinálnivaló és tény, hogy takarítani egyszerre az egészet nem lehet (de én nem is vagyok tisztaságmániás).
A kert viszont nekem magamnak is meglepetés volt. Én ugyanis imádom, azzal együtt, hogy kertnek nevezni még egy nagy részét nem lehet. Zöldfűszert évek óta nem vettem, ami zöldség eddig működött, az isteni. És engem nagyon megnyugtat a babratolás a kertben (kicsi gyerekek mellett tuti jó). A fűnyírás a gyerekeknek is játék, komolyan. A nagyobb tavaly szebben lapátolta a havat, mint én :-)
Amióta itt "kint" élünk, azóta nagyon nem vágyom vissza Bp-re.
Még egy jutott eszembe: kicsi gyerekkel külön áldás, hogy rendszeresen előreengednek pl. postán, zebránál megállnak az autók, valahogy az emberek többsége sokkal kedvesebb.
IxChel 2011.01.28. 13:59:36
Egyszóval: a bérlésen érdemes lehet gondolkodni, mert könnyebb visszalépni, ha mégsem az, amire gondoltál.
Utolsó kommentek