2016.06.02. 22:55
Benn
Ma megtettem Bent az elképzelhetetlent, visszautasítottam a visszautasíthatatlan ajánlatot. És nagy megdöbbenésemre megértéssel fogadta a vezetőség - a kollégáim kevésbé. Nem értik. Igazából én sem, nem is akarom megérteni, valahogy zsigerből jött, hogy nekem most pontosan hol is van a helyem. Aztán majd az idő igazol vagy sem, majd megmagyarázom magamnak. Semmi gond. Mindenesetre a főnök azt mondta, ő mindig olyan személyiségűnek szerette volna látni, olyanná akarta formálni a Benti világot, mint amilyen én vagyok.
Azóta ezzel a pár szóval kelek és fekszem. És persze lelkiismeretfurdalásom van, mert cserbenhagytam Benn azt az embert, akinek a szárnyai alatt nőttem, aki többet látott bennem, aki megértett. És aki jövőre nyugdíjba megy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
borzlány 2016.07.07. 15:26:44
Boldog új életet! :)
Utolsó kommentek