Este háromnegyed tizenegy, ülök az ágyban és hallgatom, ahogy L zsonglőrködik a húsokkal a konyhában. Őt idézve: hamburgert "főz", én meg ülök itt, egyre éhesebben, és nem értem az összefüggést a hányinger elmúlása meg a kajálás között. Mert így van, tényleg,…

Egész jól megvoltam eddig a kölkök nélkül. Eddig, vagyis két szűk napig. Aztán jött L, és alaposan felborította a lelki egyensúlyomat. Mert, hogy milyen szomorúan és üresen ásítozik a gyerekszoba, csak egy kökök horkolászik benne, és hogy mennyire hiányzik neki Lackó, akivel…

Itthon vagyok, és túl egy nagy adag ham&eggs-en így, este tíz után, azon morfondírozom, hogy mi a búsnak vettem meg azt a hatalmas adag szűztea tablettát. Vagyis, hogy tudom. A terhesség alatt rámrottyant kilókból még mindig van rajtam úgy négy. És ezek aztán makacsul tartják…

Annyira bírom este a kölköket. Már ha van hozzájuk humorom. Ma szerencséjük van, mert ugyan amellett, hogy mint minden este, ma is dögfáradt vagyok, sajnos az apjuk is az, ráadásul ideges, úgyhogy ilyenkor akaratlanul is kompenzálok. Így aztán ahelyett, hogy ordítozásba fogtam…