Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban élvezem a gyerektelenséget. Még két nap, de felőlem lehetne egy hét is akár. És ezt már hangosan is ki merem mondani, mindenféle micsodaanyaazilyen, minekazilyennekgyerek feeling nélkül is. Furcsán megkönnyebbült szívvel. Mert azért van fény…

Ütöm a laptop billenty űit a vasalódeszkán, és tudom, hogy megint elegem van. Megint torkig vagyok, megint elönt az életundor ahogy szétnézek magam körül, ahogy végignézek magamon, sajnálkozva, kívülről. Egy jó dolog van ebben az egészben. Ömlenek a szavak, rovom a sorokat…