Panzej 2010.09.18. 00:05

Fuss el véle!

Jó volt, jó volt. Négytől nyolcig hömpölygött a lakás, de volt közös társasjáték, főztünk együtt zoknilevest, lehetett szaladgálni sikoltozva körbe-körbe, és ez úgy ki is töltötte a négy órát. Tényleg tizenöten voltak, cakumpakk, tesókkal együtt, de ha mindenki eljön, akár tizennyolcan is lehettek volna, ami kimondva borzongató, belegondolva viszont nem oszt és nem szoroz már ennyi gyereknél.

Aranyosan, lelkesen szívták a levegőt, itt-ott röptében haraptak a melegszendvicsből, de a legnagyobb sikere a mártogatós répának, a pogácsának és naná, hogy a tortának volt, amit idén emeletesre sütöttem, extrém marcipánokkal a tetején: egy félelmetes boszorkányt, macskával a vállán Micinek, és egy aranyosan tátogó cápát Lackónak. Nekem elég volt egy Algopyrin.

Most pedig, ha megbocsát a kedves nagyérdemű, elmegyek megkeresni az elgurult fejemet, mert ha nem nyomhatom bele a párnába öt percen belül, az egy végzetes csapást jelentene a holnapomra. De itt egy kis ízelítő, a képen a torta körüli zsongás látható.

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr1002304466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása