Déli tizenkét óra, békésen rekoverálok a konyhában. Kezemben a kávé, amibe hosszas gondolkodás után mégiscsak cukor került só helyett, dagadt szemeim csendes belenyugvással pásztázzák a tegnapról maradt romokat, mikor egyszer csak Palkó zizeg be a színre. Természetesen energiától duzzadva. Jön, magabiztosan, terpeszben, én meg csak nézem olvadozva, miközben a rádióból Louis Armstrong magyaráz, hogy aj, be csodás ez a világ.

Palkó huncutul rámnéz, és hirtelen érzem, hogy igen, ebben a percben mindhárman egyre gondolunk. Louis, Palkó és én. Aztán Palkó megy, határozottan nekiront a kézműves saroknak, és szakavatott kézzel szétdobálja az összes olyan játékot, ami valahogy, véletlenül kikerülte a tegnapi ovis hadsereg figyelmét. Kő a kövön nem maradt.

És mit mondott erre Louis Armstrong?

Csak amit szokott. What a wonderful world..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.