Nem múlik. Hiába telt el másfél hónap, hiába forgatom az agyam, igyekszem megváltoztatni a gondolkodásom, és hozzászokni a szituációhoz, egyelőre nem megy. Nyolc kilót fogytam, csak lézengek, és mindig az jár a fejemben, hogy mikor lesz ennek vége, mi lesz a vége, egyáltalán…

Legyünk őszinték, nem vettem túl komolyan a dolgot, amikor L  hívására kelletlenül odasasszéztam a pelenkázóhoz két héttel ezelőtt pénteken. A pelenkázón az élénken vakaródzó Palkó feküdt, hasán egy nagyra virágzott piros pöttyel.- Mi ez? - mutatott remegő ujjakkal…

Alszom, alszom, alszom. Amikor csak tudok, akkor is, ha nem akarok, alszom. Nem tudom, mikor lesz ennek az álomkórnak vége, de az biztos, hogy a tél nem segít. Kábé délig fitt vagyok, aztán jön az ebéd, Palkó fekszik, én is dőlök, és már sötét van, mire kifeszegetem a szemem.…

Megjött az ősz és vele együtt az első betegség, az első komoly kór Palkó életében. Mert Palkó tegnap óta lázas. És nem is kicsit.Tudom, tudom, miért nem vittem ügyeletre, de igazság szerint Palkó már péntek este sem volt kóser, gondoltam biztos nagyon elfáradt, aztán tegnap…