2012.01.15. 00:39
Projekt
Nem is olyan rég, mikor még azt hittem, négy gyerekkel ugyanúgy folydogálnak tovább a dolgok, mint hárommal, mert nem számoltam azzal, hogy Isti, az én kis bónuszgyerekem majd másképp funkcionál, mint a többi kölök, Palkó másképp reagál majd egy kistestvérre, mint két nagyobb testvére, és az sem igazán volt benne a pakliban, hogy az áldott jó Lackó már az első félévben felhergeli magát a haverjával az osztály rémei közé; azokban a boldog időkben, amikor még nem volt olyan, hogy nincs időm a gépen pötyörészni, szóval még akkor terveztem egy sorozatot, ami Palkó szobatisztává válását követte volna nyomon.
Nem, nem kell gurgulázva nevetni, nem gondolom, hogy ez a sorozat úgy különösebben bővítette volna blogom rajongótáborát, sőt, inkább attól tartottam, majd megcsappan az érdeklődés, de beáldoztam volna magam a tanulságért, amit Palkóval kettesben nyújtottunk volna más, hasonló pitiáner ügyekkel foglalkozó anyukáknak. Ám míg az én fejemben ilyen tervek körvonalazódtak, Palkóéban egészen másfélék. Illetve másféle. Mert Palkónak mostanában kizárólag az jár a kis szőke, kókuszdió fejében, hogy milyen hangsúllyal és hangerővel mondjon nemet a legközelebbi kérdésemre-kérésemre, hogyan vágja magát habzó szájjal a földhöz, és melyik ajtót csapja be leírhatatlanul sötét nézéssel.
Ennek megfelelően aztán persze nem ül, de még csak rá sem néz a bilire, nem ül, de még csak közelébe sem megy a wc-nek, nem akar "halakat etetni" (bármit is jelentsen ez), nem kell a matrica, pisilésért cserébe; nem hajlandó lecserélni a pelenkát alsónadrágra, szóval a téma úgy egészében tiltólistán van és kész. Én meg ugye jó anya és kiváló pszichológus vagyok, nem erőltetek semmit, csendben cserélgetem pelenkákat, rossebelek a naponta megtelő szemetes fölött, és forgatom szemem, mikor a lassan hároméves kezét nyomatékosan a fenekére tapasztva menekül, menti a pelenkáját akár a kérdések elől is. Amelyek pedig, türelem ide vagy oda, csak elhangzanak.
Megőrülök attól, hogy két gyereket kell nap mint nap többször kiganéznom. És ez csak az egyik oka annak, amiért szeretném kiirtani legalább részben a pelenkákat. Mert ugye súlyos következményként ott a környezetszennyezés, a lakásban elbújó, valamelyik sarokban kotló, majd "mintha mi sem történt volna" arckifejezéssel járkáló, bűzlő Palkó és a rengeteg pénz, ami a kukában landol a pelenkákkal és a törlőkkel együtt.
Tudom, tudom, hogy van textilpelus, meg szaladgálhatna lobogó fütyivel is, de nem vagyok egy natúranya, mondtam már, nincs időm a kakis pelusokat mosni, és momentán egy beteg gyerek sem hiányzik a háztartásból.
Megmondom őszintén, eddig abban reménykedtem, hogy majd minden úgy megy, mint Micinél, aki kábé két hét alatt lett szobatiszta, éjjel és nappal, két és fél éves korában. Egyszer csak érdekelni kezdte a dolog, nekifutott és megcsinálta. (Persze Mici mindennel így van, amit elhatároz azt véghez is viszi, még ha ezzel nem is mindig okoz osztatlan lelkesedést a könyezetében.) Lackóval sem volt rossz dolgom, vele korán kezdtük a témát, és bár első gyerek, izgalom, lámpaláz, csak letudtuk a kötelezőt szűk három hónap alatt.
Palkóban viszont sem a lelkesedés, sem a beletörődés szikrája nem fedezhető fel, így aztán hónapok óta csak várunk, és várunk, meg várunk.
Fordulatos egy történet.
7 komment
Címkék: szobatisztaság palkó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bubó 2012.01.15. 18:02:11
Kisfiam Palkónál 2 héttel isősebb és bár csuda jó természete van, ő sem hajlandó odaadni a pelusát. Bár ráültünk már a bilire próbaképp, de a fiatalember megállapította, hogy hideg és elég is volt ennyi belőle.
Szóval én sem látom a pelenkahalom végét így tél közepén.
Várom a fejleményeket, ha hagynak a gyerkőcök írni!
Üdv,Zsuzsa
macskavati 2012.01.15. 23:17:49
:)
Ja, és van vmi leszoktató pelenka, ami direkt nem szívja be a nedvességet (ráadásul bugyiformájú, hogy legyen átmenet), hogy kényelmetlen legyen, nem próbáltad?
retinax 2012.01.16. 09:10:22
Ember tervez. Na nem baj, január, február, itt a nyár, meg a fűre pisilés. Fel a füllel!
egyedi 2012.01.16. 22:03:21
én is a jó időben bízom igazán. kíváncsi vagyok a tapasztalatokra!
Csipkebogyó 2012.01.16. 22:26:36
Bagiraa 2012.01.19. 08:22:53
Én is már majdnem lemondtam a lányomról - abszolút nem zavarta ha végigcsorgott a lábán a pisi, szinte észre se vette... Aztán egyszer hirtelen valami átkapcsolt a fejében, és azóta gyönyörűen használja a bilit, a wc-t, sőt tartani is tudja egy kicsit. Szóval türelem!
Bubó 2012.02.11. 15:01:17
Az első kommentben azt írtam, hogy mi is ezzel a projekttel küzdünk, és azt hiszem, hogy lassan megoldódik az eset:) Módja: a gyerek nagyon szeretett volna egy pénztárcát. Anya megvette neki azzal a kikötéssel, hogy akkor kapja meg, ha szobatiszta lesz. A gyerek aznaptól (azaz csütörtök reggel óta) szobatiszta, csupán 1 "balesettel":)
Remélem, hamarosan Te is átéled ezt az anyai örömöt, bár akkor is marad még egy pelenkás kisbabád:)
Üdv,Zsuzsa
Utolsó kommentek