2016.03.17. 17:03
Macskajaj
Azt mondják, a macskáknak kilenc életük van. És a nőknek vajon? Elég nekünk kilenc élet ahhoz, hogy az utókor kimondja felettünk: teljes életet élt?
Mindig van min aggódni. Lesz-e barátom, lesz-e munkám, lesz-e karrierem, lesz-e férjem, lesz-e gyerekem, lesz-e elég gyerekem, lesz-e munkám megint, jó anya vagyok-e, lehet-e még karrierem, hány éves is vagyok, vannak-e már ráncaim... Nem, nem sorolom tovább, már én is unom. Minden évnek megvan a maga aggódás-faktora, és sokszor nem is magunk miatt aggódunk, inkább az aggaszt minket, aki aggódik miattunk. Akár álszent módon, akár igazán. De vajon ki kell-e pipálnunk mind a kilenc életünket, hogy elégedetten haljunk meg?
Egyszer egy nagyon nyugodt, nagyon szimpatikus ötvenes nő azt találta mondani a nagy női nyilvánosságnak, hogy ne stresszeljünk, felesleges, minden életkor meg fogja érlelni a maga gyümölcsét. Éljük meg a pillanatot, várjuk inkább a következő, szívünknek kedves alkalmat, tegyük széppé, számunkra kedvessé azt az időt, amit magunkra pazarolhatunk. Ne rontsuk el aggódással. Minden meglesz, még ha mindenből csak egy kicsi is, megkapjuk, megszerezzük, valamilyen formában el fog jönni.
Próbálom elhinni. Mert persze most is egy fázisban vagyok, most a "még talán tudnék karriert csinálni, ha igazán nagyon megfeszülök" fázisban. Még ki tudja mi mindent tudnék kipréselni magamból, igaz, hogy körbeárkolt szemekkel, és igaz, hogy talán nem is őszinte akaratból, inkább "megmutatásból", de tényleg, fontos ez nekem?
Tulajdonképpen nem. És tulajdonképpen amikor valaki nekem szegezte, hogy most akkor miben is akarok, merre is akarok fejlődni, ha már nem akarok XY képzésre menni, mint terveztem, akkor egész lazán, gondolkodás nélkül ki tudtam bökni, hogy én tulajdonképpen most leginkább jobb anya szeretnék lenni. Pillanatnyilag és hosszútávon is. Ebben szeretnék fejlődni, hogy még jobban érezzem magam. És hogy majd visszanézve tényleg úgy érezzem, elég volt kilenc élet, teljes életet éltem.
Én érezzem így. És ne más érezze helyettem.
Szólj hozzá!
Címkék: család nő dilemma anya gondolatok probléma
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek