Egész jól megvoltam eddig a kölkök nélkül. Eddig, vagyis két szűk napig. Aztán jött L, és alaposan felborította a lelki egyensúlyomat. Mert, hogy milyen szomorúan és üresen ásítozik a gyerekszoba, csak egy kökök horkolászik benne, és hogy mennyire hiányzik neki Lackó, akivel ő milyen okos beszélgetéseket folytat már, meg ugye nekem is furcsa ez a csend, hogy nem hápog benne Mici a kis Donald kacsa hangján.

- Én egész jól megvagyok, kösz. - közöltem foghegyről, majd bemasíroztam a gyerekszobába megtekinteni az egyszem kókuszdiófejet, és nehéz szívvel tértem vissza. 

Mert rádöbbentem, hogy bizony, amit L mondott, az az utolsó szóig igaz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.