Mindig tanulok valamit a játszótéren. Hol emberismeretből, hol udvariasságból, hol tűrőképességből vizsgázom, néha pedig csak rácsodálkozom erre vagy arra, a mai napon konkrétan arra, hogy néha lehet nekem is szerencsém. Sőt, most, hogy ugye pár napja fenn van a rózsaszín szemüveg, és pozitívan látok, ki is mondom, én egy szerencsés nő vagyok. No persze nem attól, hogy az ebédlőben üldögélve is hallom, ahogy a nagyszobában heverésző Isti irányából izmos nyomások következményeként szaftos bugyogás hallatszik, hanem attól, hogy az én gyerekeim csak mogyorót, diót és gesztenyét gyűjtenek, célirányosan télire, hogy legyen mit enni. És ha eddig a hajam égnek állt a lakás minden sarkából felbukkanó bogyóktól, mától mindenképp egy kissé szelídebben fogom szemlélni a zsebekből, iskolatáskából, zacskókból előbukkanó újabb szállítmányokat, elég lesz csak arra gondolnom, amit az a kivételesen gyermekközpontú anyuka mondott a parkban bóklászó csemetéinek, akik éppen egy bodobács-ültetvényt fedeztek fel az egyik fa tövében:

- Hú, mennyi bodobács! Sajnos az üveget otthon felejtettük, gyerekek...

Ejnye-bejnye! Így aztán nem lesz mit enni télen..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bagiraa 2011.10.10. 20:58:56

Jaj de jó, hogy ismét fent van kicsit az a rózsaszín szemüveg! És ilyenkor tudsz ám olyanokat írni, hogy rám is felkerül...! :)

Amúgy itt sajna nem nagyon játszóterezős a nép, inkább csak kicsapják a nagyobbacskákat a szomszédos házakból, kicsi gyerekkel játszóterező szülőt - mint otthon - ritkán lehet látni. Néha úgy is érzem, hogy furán néznek rám, amikor 1-2 órát ott táborozunk egy-egy játszón.

Egyenlőre idén még maradunk, az a biztos. A többit még nem tudjuk, mindig csak pár hónappal hosszabbítanak, de hát ilyen a project-élet. Meglátjuk.

Válasz erre 

retinax 2011.10.20. 12:53:37

Neked is szerencséd van, és alighanem a bodobácsoknak is. Én ugyan nem vagyok egy harmatos lelkű állatvédő, de nehezen tudnék rábólintani, hogy a gyerekeim állatokat gyűjtsenek üvegbe, és vigyenek haza (kínozzanak). Mondhatni kollektálás szempontjából vegetáriánusok vagyunk, és maradunk is :).

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: