Nem tudom, mi ütött belém. Ahelyett, hogy lelkesen köszöngetném nektek, kedves közönség, hogy benyomtatok a Goldenblogon a kilencedik helyre, este tízkor benn ülök a kocsiban, és a lassan kúszó villamosokat figyelem. Szelíd és békés látvány, rendben mennek a vagonok, mindig egyformán, mindig ugyanúgy. Legutóbb akkor csináltam ilyet, amikor az orvos végre a szemembe mondta, hogy miért nem kap az anyám látványos kezelést. Talán akkor ültem így utoljára, este, a sötét autóban egyedül, a süket csendben, az utcát figyelve.
Elvonulni a világ elől. Kábé ezt jelenti nekem ez az üldögélés, teljesen kikapcsolni, elfelejteni L fáradt ingerültségét, a listámat, amire olyanok vannak pingálva, mint vasalás, kenyér sütés, rohadó barack felhasználása, holnapi ebéd előkészítése, Lackó táskájának átnézése és még sorolhatnám. Itt, a kocsiban nincs konyha, nincs rendetlen asztal, rohangáló gyerek, itt csend van, előttem egy nagy szélvédő, azon keresztül pedig villamosok, nyíló és csukódó ajtók, emberek, kutyák, csillagok, csend, meg némi sűrített tej az anyósülésen. Félig már kiszívogatva.
Sok volt ez a hét. Megindult az iskola, felborult a megszokott rend, reggel hatkor kelünk. Tulajdonképpen örülök neki, sokkal több jut így a napból, kilencre, ha akarnánk, már  a játszótéren lebzselhetnénk Palkóval, és délután is több energiám maradna a gyerekek hazahozatalához szükséges logisztika felépítéséhez és kivitelezéséhez. (Utóbbi szavak a folyamatos felújítás nyűgjeiből kezdenek gyökeret verni szókincsemben.) A baj csak az estékben van. Mikor a két, hulla fáradt szülő nekiállhatna este kikapcsolódni, beszélgetni, megnézni egy filmet, vagy bármilyen egyéb, nem gyerekközpontú tevékenységbe fogni, akkor megszólal a sziréna, hogy le kell feküdni időben, nem lehetsz álmos holnap, és ez tönkrevágja a békés esti órákat. Mi pedig nem hagyjuk. Továbbra is űzzük az esti heverészést a laptop előtt, a társasjátékozást, a közös tervezgetést, és nem hagyom, hogy L elbújjon a világ nagy dolgainak a kibeszélése elől, ha kell, akkor bizony ennek is bele kell férnie a szűkös esti órákba. Amelyek eredménye az éjféli fekvés, a másnapi vonszolódás, ingerülten és fáradtan, hogy aztán valami megmagyarázhatatlan módon este megint feltámadjunk. És csak gyűlik a fáradtság, és csak alakul a zombifej.
Hát, valami ilyesmi lehet most is. Azzal a különbséggel, hogy Palkó, aki négy órát aludt délután, még vastagon kukorékolt, mikor én este kilenc után kenyérvásárlás ürügyén kocsiba vágtam magam, L pedig emberevő fejjel ontotta magából a negatív hullámokat. És mivel a lakásban a nyugodt zug kifejezés sehogyan sem tudott értelmet nyerni, a barátnők pedig vagy szoptatnak, vagy operált karral otthon jajgatnak, vagy Erdélyben viaskodnak a kilométerekkel teljesítménytúrán, esetleg egyszerűen a megszokott, hagyományos esti rutinnak hódolnak kevésbé összerándult idegekkel, szerető férjük imádó tekintetétől kísérve, vagy éppenséggel egyedül, szerető férjük hiányában, maradt a kocsiba zárt magány, meg a sűrített tej.

De ne sajnáljatok. Mert mindkettő jól esik.                  .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zenóbia 2011.09.13. 09:24:07

Szeretem a sűrített tejet! :) És ugyan gyereknek még híján vagyunk, de az érdemben együtt töltött idő az nálunk is kilenctől-éjfélig lehetséges, és ötkor meg csörög a vekker, éljen. De azért sosem feküdnék le hamarabb. :)

Válasz erre 

IxChel 2011.09.13. 12:41:05

Ez most nagyon idevág, pedig kussolhatnék egy gyerekkel. Ezt az esti feltámadást viszont nem értem... Még csak fél egy van, épp most ebédelt a lurkó és én már itt haldoklom, alig várom az alvásidőt. Közben nincs idő magamra, szemöldök, lábszőrzet, köröm, csak nő és nő, lassan úgy nézek ki, mint egy ősember. Este pedig, miután lefeküdt a kölök, szem kinyílik, borospohár elő, teraszonüldögélés, gondolkodás, egyedül, mert énemberem sajna nem partner ebben. És csak álmodozom a régi életemről, amikor arról álmodoztam, hogy anya leszek, amikor kicsit még szabad voltam. Igen, néha hiányzik. Ha legközelebb szöknél, és kellene még valaki a sűrített tej mellé, szólj csak, tudok néhány jó helyet :)

Válasz erre 

korcsolya 2011.09.13. 14:36:08

Panzej! Tapasztalataim szerint már az is rengeteget számít, ha mindössze hetente kétszer fekszel le időben, a többi estén pedig élitek a szokásos életeteket. :) Az a két este, hidd el, tapasztalat, csodákat tesz, főleg ha hét elején van az egyik, hét közepén, második felén a másik. Könyvvel a kezedben meg hamar elalszol, ha már ágyban vagy :)

Válasz erre 

MirandaPanzej 2011.09.13. 17:43:19

Én a doboz fagyira esküszöm, ha már veled való találka helyett szoptathatok kedves barátosném. Ja a fagyit is lehet extrabambán bekanalazni ;-)

Válasz erre 

kutyáslány 2011.09.14. 12:37:12

Mennyire ismerős. :)

Válasz erre 

Bubó 2011.09.21. 23:13:02

Szia Panzej!

Rég nem írtál "helyzetjelentést", remélem, minden rendben van veletek. Bizom benne, hogy nem betegedtetek le, Lackó is jól megbírkózik az új feladatokkal! És természetesen Ti is bírjátok a strapát!

Zsuzsa

Válasz erre 

Panzej 2011.09.22. 22:53:52

Szia Zsuzsa!
Úgy úsznak el felettem a napok, mint a bárányfelhők. De mivel ez változni már sosem fog, így nekem kell jobban összekapni magam. Ígérem, bekeményítek. Bár most, hogy nem írok, egyre többen olvastok :-))
Puszi!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: