Panzej 2011.04.05. 00:32

Már tudom

Ma este a villamoson hazafelé zötyögve valahogy hirtelen rájöttem, hogy miért is kell nekem minden égetően sürgős nyűgöm esetén feltétlenül találkoznom a barátnőmmel.

Nem azért, amit úgy általánosságban hittem, meg képzeltem, hogy ő az, aki ahogy tud, jön, meghallgat, együttérez, bólogat meg kölcsönadja a vállát sírni, nem. Egyszerűen azért jó vele találkozni és azért jó neki elmondani, hogy mi nyomja aktuálisan a szívemet, mert ő homlokegyenest másképp látja a dolgokat, mint bárki más. Olyan szemszögből, ami nekem eszembe sem jut, vagy egyszerűen nincs rálátásom.

Ma például nem adott tanácsot, nem hozott ellenpéldákat, nem hülyézett le engem, sem másokat, csak szimplán, elismerően annyit mondott, hogy én milyen körültekintően és okosan csinálom a dolgokat. Mert így kell, így helyes.

Nekem pedig éppen ez kellett. Rögtön elszállt minden kétségem, gyámoltalanságom, hirtelen újra tele voltam önbizalommal, míg a bosszúságok ripsz-ropsz feloldódtak a kis kávézó füstmentes levegőjében és apró bárányfelhőkként tovaúsztak az azúrkék égen.

Mi pedig áttértünk az élelmiszerárak elviselhetetlen emelkedésére, csak a kenyér árára szentelve egy kényelmes fél órát. Mert a barátnőmmel még ezt a témát is úgy tudjuk átrágni, hogy utána mind a ketten úgy érezzük, kellően magasröptű, érdekes és fordulatos beszélgetést folytattunk.

Még akkor is, ha ebben a témában speciel tökéletesen egyformán, ugyanabból a szemszögből látjuk a dolgokat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr812800701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása