Norbi kiesett, Lackó szívecskéje pedig összetört. Párás szemekkel ment aludni, és már nem is nagyon beszél a mai döntőről.

Pedig Lackóban is valahol ott van az X-faktor. Félelmetes zenei memóriája van a gyereknek, és érdekli is a zene, sokszor rajtakapom, hogy ott ugrándozik a konyhában a rádió előtt, és vési az agyába a dallamokat, hogy aztán napok, hetek, hónapok múlva egyszer csak előszedje a kis buksijából, dúdolgassa csak úgy magának a bajsza alatt autózás közben, vagy odajöjjön hozzám, hogy figyelj mami, ezt melyik bácsi is énekli? És rendszeresen fel kell tekerni a rádió hangját a kocsiban, és nagyon dühös tud lenni, ha Mici túl hangosan tevékenykedik, amikor ő a zenét hallgatja. A minap végigdúdolta Vangelis 1492 stb filmzenéjét, amit szintén fogalmam sincs mikor és hol hallhatott, de most véletlenül leadott a rádió, és a végén, fel sem nézve a színezésből úgy megjegyezte, hogy: - Olyan szép ez a zene, tényleg, templomba való. Úgy szeretem!

A nyáron valahogy elkeveredtünk egy Bikini koncertre. Szeretjük, bár nem egy nagy favorit, de ha már ott voltunk, hát végighallgattunk pár számot a nézőtér széléről. Sosem gondoltam volna, hogy Lackó számára ez az egész meghatározó lesz, de így történt. Komolyan hallgatta a zenét, és azóta is tudja, már az első taktusoknál mondja, ha a rádióban hallja, hogy figyelj, mami, Bikini! 

És a szöveget is. Simán végigénekelte Norbival. Csak néztünk egymásra az apjával. Mert itthon aztán nem hallotta, tőlem nem tanulta, L-től meg végképp nem.

Valahol tényleg benne van az X-faktor a kölökben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.