Panzej 2010.11.30. 23:23

Álomkór

Alszom, alszom, alszom. Amikor csak tudok, akkor is, ha nem akarok, alszom. Nem tudom, mikor lesz ennek az álomkórnak vége, de az biztos, hogy a tél nem segít. Kábé délig fitt vagyok, aztán jön az ebéd, Palkó fekszik, én is dőlök, és már sötét van, mire kifeszegetem a szemem. Palkó nyüszög, én alig élek, de kikúszom az ágyból, kiszabadítom a kölyköt, aztán valahogy folyik tovább a nap, vagy oviba rohanással, vagy úszócucc pakolással és Micivonszolással, majd hazaeséssel, öklendezéssel, este nyolckor ágyba kúszással és fekvéssel. Mert csak így tudom magamban tartani a kaját, mert aludnom kell, mert álmos vagyok.

Ez a 12. hét. Most már lassan magamhoz kell térnem, talpra kell állnom, vége kell legyen ennek az utálatos első trimeszternek, meg a rossz híreknek amelyek mostanában pesti Niagaraként öntik el a telefonomat. Hogy a barátnőmet kirúgták, hogy a másik rákos, 32 évesen, és túl a kemón most éppen sugarakat kap, és van, aki a házassága miatt kapkod, és van, akit az anyagiak nyomnak, méghozzá kegyetlenül.

Minden mindegy, csak egészség legyen, sóhajt az egyik, örülj, hogy a férjed jól keres, mondja a másik, de jó neked, olyan szép családod van, mondja a harmadik, te csak ne törődj semmivel, csináld a magad dolgát, mondja a negyedik.

Én meg alszom, amennyit csak tudok, a telefonom pedig némára állítva. Sokszor el is felejtkezem arról, hogy visszakapcsoljam. Legalábbis magamnak így magyarázgatom.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr922484846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása