Annyira király, amikor a partedli mögé esik be falat. A folyékony pempő persze. És olyan király az is, mikor egy klassz napot egy várhatóan harmincezer forintos autóproblémával fejezel be. Mert igen, a két eset között pompás órák teltek el, szép napsütésben, vidéken, nagymamámnál, aki jobban nézett ki, mint valaha, egy héttel a műtét után, 85 évesen. És én ezért olyan, de olyan hálás vagyok, hogy nem állok neki hosszas beszámolót tartani arról, hogy hogyan csöpögött a partedli mögé és hogyan folyt végig Palkó tiszta ruháján a reggeli tejpép, és nem fogok most hosszasan bosszankodni azon, hogy mi és hol téphette le a kocsi alját borító műanyag lemezt, hanem inkább csak a szépre emlékezem, beteszem a két doboz friss, hatalmas biotojásomat a hűtőbe, és elmegyek aludni. Mert hogyan is mondta Scarlett O’Hara? Holnap. Majd holnap gondolok rá. Elvégre a holnap, az már egy másik nap.

Még mindig szedálva vagyok. Két kanna stresszoldó tea tegnap, snassz módon, kólával nyomva fel az agyamba, lefekvés éjjel egykor, kelés fél hétkor.

Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk. Palkót izgatja a kaja. Amikor ugyanis délben meglátja ahogy hozom a tányérkáját, már komolyan érdeklődve nyújtogatja a nyakát, hogy na, mi van benne? Mi a mai menü? És már a színéről eldönti, hogy jó képet vág hozzá, vagy csak ráncolja a homlokát. A narancssárgát például szereti, de a zöldnél kicsit mindig csalódott.

Végre, végre megint csajos nap van! Tegnap ájulásig vasaltam és orrvérzésig Sex and the City-t néztem, de Mr. Big juicy visszatérését Carrie életébe meghagytam mára. Direkt, alapozásnak.

Tehetetlenség és tanácstalanság ütötte fel a fejét a családban. Lackó ugyanis öt és fél évesen kamaszos tüneteket produkál, mi pedig csak nézünk egymásra a férjemmel, értetlenül, dühösen, egymást, magunkat és Lackót szánva, nem tudván mit kezdeni a helyzettel, és egyre jobban rettegve a jövőtől.

Jé, most vettem csak észre, megjelent egy régi írásom a Porontyon! Épp tegnap gondoltam rá, hogy kiteszem ide. Elkéstem :-)

http://velvet.hu/poronty/2010/04/13/mami_most_mar_fiu_vagy/

Nem megy ki a fejemből a tegnapi néni. Az, amelyik olyan megtörten, magányosan és nagyon-nagyon öregen ikszelgetett a szavazófülke mellett üldögélve. Nem titkolgatta a véleményét, szépen ki voltak teregetve előtte az árkusok, én meg persze nem bírtam megállni, hogy egy pillantást ne vessek a papírjára.

“Felhők szakadása megállj! Árboncfa, meg ne dűlj! Föld gyomra, meg ne nyílj! Mi ez ugye? … Gyémánt! Jég ne legyél! Különben elmégy a tavasszal! Hők! Huja! Csak ez dolgot most szépen letegyük. “ /Gulácsy: Jezabel/

És akkor legyen ismét rózsaszín a laptop, lássuk, milyen lett Palkó a birkanyírás után, sőt, mellékelek egy before fotót is, hogy lássátok, milyen jó munkát végeztünk :-)

Ma délután a férjem megkopasztotta a kölköket, szépen, egymás után. Palkó volt az első áldozat, a sürgős eset, hiszen már ki sem látott a haja alól szegény, hátul a buksiján pedig akár egy kackiás kis copfot is simán ki tudtam volna kanyarítani neki.

Történetünk elején vegyünk egy sikeres, magabiztos Nőt. És ültessük be egy kicsit ide az én helyemre. Amikor a sikeres, magabiztos Nő elhatároz valamit, akkor egy percet sem tétovázik, hanem nekilát a megvalósításnak. Például egyik nap elhatározza, hogy mivel állandóan mindenki azt duruzsolja a fülébe, hogy milyen klasszul ír, félreteszi szégyellős mivoltát, és kitárulkozik a neten.