2011.07.03. 00:18
Isti földet ér - avagy a negyedik tipusú találkozás II.
Szóval így feküdtem, viszonylag megkönnyebbülve az EDA-val kettesben, L téblábolt, néha vizet adott, néha sziszegtem, néha az ágyat, branült igazgattuk. Fél egy volt már, amit én persze akkor "még csak" -nak érzékeltem, és izzadt nyűgömben azonmód fel is róttam L-nek, aki értetlenül húzta fel a szemöldökét: még csak másfél órája tart az egész, türelem. Fogyóban a türelem, sziszegtem oda, mialatt a következő fájást keménykedtem át. Nem fáj, az igaz, de baromi kellemetlen, sőt, félelmetes, analizáltam csendesen magamban az érzést és megpróbáltam lazítani. A tudatos lazítgatás segített, lassan igába hajtom az EDA-t is, gondoltam magabiztosan, miközben szépen lassan telítődni kezdett a szoba.
Jött a szülésznő, megnézni hogy vagyok, az anesztes doktornő, hogy újabb adag fájdalomcsillapítót nyomjon belém és a dokim, hogy megvizsgáljon. Fájás közben vizsgál, hát persze, ez nagyon fáj, ezt valahogy nem tudja elérzésteleníteni a hátamban lévő szurka sem.
Rugdalom az orvost, aki egyre gondterheltebben és egyre alaposabban turkál, és nem értem, miért nem húzza már ki a kezét. Aztán kiderül. Szépen kitágultam, azzal semmi gond, viszont a gyerek feje nem jön lejjebb. Nem ám, mert a kezét a füle mellett a feje fölé tartja és így együtt, a fej meg a kéz már nem fér be a szülőcsatornába.
- Császár? - nézek könnyek között az orvosra, de ő megnyugtat. Negyediknél nincs császár, ne hülyéskedjek, megoldjuk. Nem is lacafacázott tovább, felcsattintott egy újabb gumikesztyűt és elmerült a megoldásban.
- Kezet fogtunk a fiatalemberrel! - kommentálta vidáman az eseményeket, míg én csak azt éreztem, hogy ezt most baromira nem kéne, mert ez most iszonyatosan fáj.
- Most visszaszorítom a baba kezét, néhány fájást meg kell várnunk így, míg annyira lecsúszik, hogy nem tudja visszatenni a kezét - kommentálja a doki a megoldást, én meg kétségbeesetten nézek az anesztes doktornőre, aki megpróbálkozik még egy adag fájdalomcsillapítóval, de közben magyarázza, hogy a gáttájékot nem igazán tudja elérzésteleníteni. Oké, keressünk valamit, ami eltereli a figyelmemet, nézek a hasamra, és figyelem, ahogy hullámzik, formásan, a gyerek minden tagját ki tudom venni a bőrömön keresztül. Nincs már körülötte egy csepp víz sem. Nem tudom, hány fájást vártunk meg, mire a doki megoldottnak becézte a problémát, de nagyon megkönnyebbültem, miután végre közölte, hogy most már beékelődött a fej. Aztán mondott még más, vidám dolgokat is, például, hogy ne izguljak, most már közel a vége, szóljak, ha jön a székelési inger. Jó.
Ürül a szoba, kettesben maradunk L-lel. Egymásba érnek a fájások, iszonyú meleg van, nem kelhetek fel, pedig nagyon szeretnék. Kínomban megesketem L-t, hogy nem lesz több gyerek, és biztatom magam, hogy figyelj, ez még mindig klasszisokkal jobb, mintha nem lenne a hátadban az a zsinór. L sem tétlenkedik, előveszi az örök dilemmát, a hogy fogjuk hívni a kölköt kezdetűt. - Ahogy csak akarod - intem le hagyjálbékén stílusban, viszonylag udvarias szavakkal, L pedig veszi a lapot, és újabb téma helyett inkább a vizespalackot húzza elő. Díjazom az ötletét, egy mosoly is belefér. A gyerek pedig halad, egyre lejjebb érzem, hűha, nagyon gyorsan halad, hoppá, itt az inger is.
- Hozd a dokit! - szólok rá L-re, valahogy az az érzésem, hogy kijön a kölök, mielőtt beérne az orvos, de nem. 
A szoba megint tele van, dokin, szülésznőn kesztyű, állítgatják a szülőágyat, majdnem függőleges már, jé, ezt így is lehet? Nyomhatok, ha jön a fájás, és én bele is fekszem a melóba. Rettenetesen feszít, mindent érzek, az utolsó szakaszt tényleg nem sikerült elérzésteleníteni. Nem baj, ha nyomhatok, az már a mennyország, mondtam én mindig, és így is éreztem. Csak legyünk már túl rajta, mind a ketten, épen és egészségesen.
Nem igaz, hogy az EDA-val nem lehet érezni, mikor vagy hogyan kell nyomni. Pontosan tudtam, mindent éreztem, nagyon feszített, viszont nem voltam kimerült, fáradt, az agyam is működött, nem úgy, mint Palkónál, ahol a kitolás már csak a fájdalom furcsa delíriumában telt. Nem, ez egy szép, tudatos "megszülés" volt, kijött a baba feje, megpihentem, aztán szépen kinyomtam a többi részét is, és ott volt Isti, úgy, ahogy mindig is szerettem volna, egészségesen, lilán, forrón, nyekeregve. Háromnegyed egy van, ez nagyon furcsa, eddig mindegyik gyerekem egész órakor született: Lackó éjjel egykor, Mici reggel tízkor, Palkó déli tizenkettőkor. Már most renitens a kölyök.
- Szóval még ráhúztál volna negyed órát? - nevet rám L, látom rajta, hogy nagyon megkönnyebbült, és már lóbálja is a fejtetőig bebugyolált porontyot, akit én még meg sem tudtam fogni a kezeimből lógó zsinórok, vérnyomásmérő és egyéb vacak miatt. Aztán csak megkapom én is egy picit, ismerkedünk, belenézek azokba a gyönyörű, sötét, mély szemekbe, majd Isti balra a mérlegre el, engem pedig megint kezelésbe vesznek. Megszületik a méhlepény, az orvosom még kikapirgál egy kicsit, ölteni nem kell, én vagyok a világ legrugalmasabb nője, hurrá.
Kattog a fényképezőgép, L minden szögből megörökíti Istit, akiről kiderül, hogy 3780 gramm és 59 centi, szőke, pihés buksija, és elég nyugis természete van. Miután gyorsan lefutotta sírásból a kötelező köröket, csak szemlélődik szép csendesen, majd rácuppan a mellemre is kicsit, hogy ott aztán édes álomba merüljön.
Mi pedig azonmód vad bulizásba kezdünk, L hamburgert, üdítőt, csokit szerez, telefonálgatunk, vagy csak nézzük az újdonsült kölköt, egymást, boldog-fáradtan, míg aztán eltelik az a varázslatos, kiszabott három óra, és Isti a kollégái közé gördíttetik, én pedig az osztályra kerülök, ahol csendes őrületbe kergetem a szobatársaimat az üres hasam feletti szertelen örvendezésemmel.
L meg szalad a másik három gyerekért, akik még nem is tudják, hogy kis családunk öt tagúból hatra bővült, a várva-várt kistestvér végre megszületett. Egy édes, szöszke, pisze orrú kisfiú, kissé komoly névvel, ám annál komolytalanabb méretekkel.
14 komment
Címkék: szülés hogyvolt isti
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egyedi 2011.07.03. 00:57:08
ez kb. olyan nyugis szülésnek tűnt, mint az enyém, bár nekem nem volt EDA. de ilyet olvasva eszembe jut, milyen jó volt. pedig már lassan két éve történt.
de hogy végül hogy lett Isti, az nem derült ki!! :) mindenesetre a méretei azért nem is annyira komolytalanok. egyébként meg tündéri :)
hogy bírod? nem vagy nagyon fáradt?
Panzej 2011.07.03. 11:36:28
Igazság szerint én gyönyörűnek találom ezt a nevet és nagyon férfiasnak. Ezen kívül volt a családban egy István, Pista bácsi, akit széthúzó, veszekedő, viszálykodó családom egy emberként szeretett. Szeretném, ha Isti is olyan közvetlen, vidám, önzetlen és bátor ember lenne, mint ő volt.
Az egyetlen baj az Istvánnal a becézése, Pistikét nyilván nem szeretnénk, Pista a férjem szerint klassz, de Isti még ahhoz is túl pici. Kó-s végződésre pedig nem bukkantunk még. Majd kialakul.
Isti második neve egyébként Ferenc, az lehetett volna Ferkó, de valahogy nem tudtunk vele megbarátkozni L-lel, azért lett csak második név.
A bírásról pedig csak annyit tudok mondani, hogy muszáj. De egyelőre brutál, annak ellenére, hogy a sógornőm rengeteget segít, és már takarítónőm is van hetente egyszer. Magamra egyszerűen nincs időm, sokszor felöltözni is csak délben tudok, a négy gyerek minimum háromféle napirendje pedig főzés és egyéb nélkül is kitölti az egész napot.
És erre jönnek a szoptatások, az éjszakai kelések, és igen, iszonyú fáradt vagyok.
De majd lesz jobb is :-)
pomme-pomme · http://pommepomme.blog.hu 2011.07.03. 13:44:31
egyedi 2011.07.03. 14:42:05
Sok erőt neked! Nekem a 3 kamasz 1 kicsi felállásban is sok gyakran. Hát még kicsikkel! De mégis jó! :))
nyúlmama 2011.07.03. 23:25:54
Az Isti meg szerintem nagyon jó becézés, az óvónénim fia is az volt, nekünk persze Isti bácsi, a maga 19 évével:)
És tényleg, van két "kó", meg két "i", így kerek!
A szülést meg olvasni is elég volt:)
guju 2011.07.04. 09:04:41
Egyébként meg az én lányom is hasonló tartásban érkezett :) Mint Super(wo)man. Jobb kézzel előre! Mondjuk ő nagyjából olyan tempóban is. Neki először az öklét látta a szülésznő. Tudnak ezek a kis lurkók trükkös mutatványokat!
korcsolya 2011.07.04. 13:27:25
A névválasztást egyszer már dicsértem itt, szerintem ma már azok számítanak kivételnek, akik felelevenítik a klasszikus neveket - legalábbis a fővárosban. Mira, Emma, Léna... mint a tenger, de Mária, alig. Ugyanez fiúban. Szóval én a klasszikus nevek mellett teszem le a voksomat (jó, számít a családnév is, hogy ahhoz mi passzol).
A kisebbik fiam Lőrinc, és rengetegen azt sem tudják, hogyan kell becézni (mi Lócinak hívjuk, Szabó Lőrinc Lóci versei miatt tetszett meg).
ani2 2011.07.06. 23:24:23
Nekem is pont ugyanilyen tortenetem van, csak nalam csaszarral vegzodott es azota sem tudom pontosan miert. :(
Lenne nehany kerdesem ha nem baj. Tudnal nekem kuldeni egy mailt a kovetkezo cimre?:
pfirsichnektar-kukac-live-pont-com
Gratulalok a vegul szep szulesedhez. Kivanok tovabbra is nagyon jo egeszseget megint. :)
Szep neve lett a picurnak, igazi eros, ferfias nev, de a becezese megis lagyabb hangzasu. :) Jo valasztas volt.
Bubó 2011.07.09. 14:33:35
Ma már harmadszor olvastam végig Isti születését.
Őszintén szólva, engem is nagyon érdekel, hogy hogyan oldottad meg a feladatokat 3 gyerekkel és most, 4 gyerekkel hogyan bírkóztol meg a mindennapokkal.
Eddig is csodálattal olvastalak, most pedig még inkább érdekelnek a "trükkök". :)
Nekem "csak" 2 kisfiút kell ellátnom (4 és 2 évesek), de sokszor kész rémálom a napom. Igaz, a nagyfiam immunhiányos, sokat beteg, elfertőz mindenkit, és ez sokat ront a helyzeten.
Szóval mesélj nekünk, ha nehéz, azt is, ha valami jó történik, azt is, mert sokan járunk a gyereknevelés csodálatos, de nehéz cipőjében!
Temptation 2011.07.13. 13:24:32
Négy gyerekesnek lenni jó, még ha nem is könnyű! ( Nekem is négy van)
Edinbogyo 2011.07.20. 15:04:53
Panzej 2011.07.21. 21:27:08
Bubó, másról sem fogok írni, csak a négygyerekességről, asszem. Csak el ne vegyem a kedvetek! :-)
Utolsó kommentek