Lackóval nemrég beüzemeltük az erkélyt. Kisöpörtük a téli koszt, beültettük a ládákat virágokkal, rendbehoztuk a muskátlikat, levittem két hatalmas zacskónyi szemetet (azóta is hüledezem, hogy gyűlhetett ennyi össze a zsebkendőnyi balkonon), aztán kiültünk csacsogni meg napozni.

Mindennek már jó két hete. Ám a lébecolás az erkélyen azóta is az egyik kedvenc foglalatosságunk.

Sosem gondoltam, hogy képes vagyok két négyzetméteren ilyen szabadon érezni magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.