2011.04.03. 13:28
Egy bolond szakács megszállott szombatja
Nem vagyok egy nyavalygós típus. Szép csendben húzom az igát, csinálom a dolgokat úgy, ahogy régebben is, semmit nem lassítva. Ennek aztán meg is van az eredménye. A tegnapi egész napos konyhában álldogálás estére elhozta a keményedéseket, a hasfájást, az ólmos fáradtságot, a rosszullétet. Éjfélkor már nem bírtam tovább, öklendezve dőltem az ágyba, hogy aztán a már megszokottan gyakori kelésekkel tarkított éjszakát még Mici fűszerezze meg egy kis járkálással, aztán pedig Lackó keljen fel 38,6 fokos lázzal. Így aztán ma reggel sem élő sem holt nem voltam, még szerencse, hogy L a saját, és másokkal összevont nagy családos szülinapjára hajlandó volt elmenni egyedül. Én pedig dekkolhatok itthon lázrózsás arcú Lackómmal. (Zárójelben jegyzem meg, amúgy sem tudom, hogy lótnék-futnék most fájós hassal gálaruhában egész nap.)
Pedig megint csak a saját hülyeségemről van szó, kérem szépen. Meg arról, hogy megveszek az Eszterházy tortáért. Történt ugyanis, hogy anyósommal kitaláltuk, tartsunk egyben szülinapokat, névnapot. Én csinálok tortákat, hangsúlyozottan könnyű salátát, fűszervajat, ő meg levest és főételt. Örültem neki, úgy gondoltam ezzel is kicsit segíteni akar rajtunk, elég nehéz egy ilyen fajsúlyos eseményre hatalmas hassal, három otthon lévő gyerek mellett szombaton készülődni. Na de akkor már legalább a torta szóljon nagyot, gondoltam, és megálmodtam az Eszteházy tortát. Ez lesz L tortája, vidultam fel a kihívásra, és eszembe sem jutott, hogy valami egyszerűbb is elég volna. A gondolat pedig, hogy esetleg kudarcot vallok, végképp nagy ívben elkerült. Sajnos, csak a gondolat.
Nem tudom, hogy a csillagok álltak rosszul, eleve fáradt voltam, vagy csak a sok teendő között egyszerűen elveszett a gyermek, de tény, hogy a két torta megsütése mellett ott volt a szombat, a három gyerek, az ebéd készítése, a gatyámba kapaszkodó Palkó, a folyton beszélő Mici, és a fejemhez papírrepülőket vagdosó Lackó, akiknek úgy kimondottan jót tett volna egy kis játszótér, csak hát nem volt aki elvigye őket. De nem csak ők rontották alapból az én gondolatban biztosnak hitt esélyeimet. L ugyanis a délelőttöt házon kívül, először a piacon, majd a lakásban töltötte, ahol mesteremberekkel tárgyalt, és csak délután tért haza. Szumma szummárum alaposan félrebecsültem a lehetőségeimet, az erőnlétemet és a rendelkezésemre álló időt.
Mert hiába álltam neki az Eszterházy torta lapjainak még délelőtt, az ebéd összecsapása közben, délután fél-négykor, mikor Micit kellett volna szülinapi zsúrra vinnem, még mindig nem jutottam előrébb. Végül Micit L dobta el a buliba, miközben én a földön ülve (merthogy állni már nem nagyon bírtam) makacsul kapargattam le a ki tudja hányadik tortalapnak szánt ragacsot a sütőpapírról, igencsak elkenődve. Makacsul, mert én MEG TUDOM CSINÁLNI. Mert egyszer sikerült, és nagyon finom lett, itt van az íze a szájamban és kell most is, meg tudom csinálni. Tudom. Vagy mégsem? Már nem is tudom.
L visszatért. Én a konyhában álltam, potyogtak a könnyeim. Körülöttem az össze-vissza ragasztgatott tortalapok, kint tombolt a jó idő. A nap nagy része már eltelt. És akkor ott végül, végre egyszer csak elpattant valami. Feladtam. És utáltam magam. Hogy nemcsak egy kalap időt barmoltam el, nem. Ment a levesbe fél kiló dió, húsz tojás, egy csomó cukor, vaj, tej, mert a krém sem sikerült, ott meg a margarin csapódott ki, de ez volt a végső csepp a pohárban, kicsapódtam én is. És félresöpörtem ezt az utálatos tortát. Soha nem vallottam még ekkora kudarcot sütiben. És mintha ez lett volna a világ legfontosabb küldetése, úgy éreztem, hogy aznap már semmi mást nem szabadna csinálnom.
Pedig kellett. Még mindig hátra volt két torta, saláták, fűszervaj, anyámkínja. És egy óra múlva mehetek Miciért, mert a világ egyáltalán nem a sütögetésből áll. Amit amúgy is épp a pokolra kívántam.
Mint Bruce Willis az utolsó rohamra, úgy szedtem össze magam Mici névnapi csokimousse tortájára. Erre nincs pardon, anyósom már régóta noszogat, hogy legyen csokimousse, Micinek csak az kell, hogy csokis legyen a süti, így két legyet ütök egy csapásra, gondoltam, és ezzel nem is volt semmi baj. A tortaalapot még az Eszterházy álmok idején, azzal párhuzamosan legyártottam, a mousse-szal sok gondom volt, de egy kis zselatinnal reméltem, hogy meg fog állni a csokihab a tésztán, és nem hullik szét az egész atomjaira, amikor leveszem a süti oldaláról a tortaforma karikáját. Mindeközben legyártottam magamban a Sacher-torta ötletet, mint utálatos Eszterházy torta pótlékot, amihez még van elegendő alapanyag itthon.
Nem akarom hosszúra nyújtani, a torták Mici hazahozatallal, vacsoráztatással fürdetéssel és fektetéssel együtt éjfélre a hűtőben virultak, sőt. Az Eszterházy is közéjük furakodott gyertyát tartani. Mert L, ez az áldott lélek, látván a totálisan kétségbeesett mozdulatot, amivel a kukába akartam hajítani fél napos melómat, szép szelíden kivette a kezemből a cuccot, majd mint egy puzzle-t összerakta, megkente a szörnyű krémmel, nagyon finomnak nevezte és besuvasztotta a többi süti közé.
Én meg csak azért nem ájultam el egy életre férjem édescukiságától, mert már amúgy is önkívületi állapotban zuhantam arra a pár órás álommezőre, ami egy terhes háromgyerekesnek adatik - kegyelemből.
3 komment
Címkék: kudarc főzés őrület maximalizmus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
IxChel 2011.04.04. 12:06:57
Isten éltesse az ünneplőket!
nyúlmama 2011.04.04. 21:51:19
Vigyázzál már magadra egy kicsit!
Egyébként én nem vagyok egy nagy sütő-főző, de azért szoktam, és tény, hogy amit ezerszer elkészít az ember, azt is úgy el lehet rontani, mint a sicc.
Pláne, ha nagy vendégségre készülődsz.
Betegnek jobbulást, ünnepelteknek gratula.
kinga1 2011.04.05. 14:46:23
Tessék visszavenni a tempóból! Kérj segítséget! Tedd egy kicsit szabaddá magad! Ha megszületik a gyerek, még jobban be leszel fogva.
Utolsó kommentek