Az igazság az, hogy minden évben rettegve várom ezt a napot. Nem úgy a kölkök. Alig szedjük le a karácsonyfát, kitör rajtuk a láz. És minden nap rákérdeznek: Mikor lesz a farsang?

Nem hiszem, hogy van még egy ilyen esemény az évben, amire ennyit készülünk. És valahol aránytalan is a dolog, hiszen az egész buli össze-vissza két óra, míg a tervezés, kivitelezés sokszor hetekbe telik, amihez jönnek az utolsó nap simításai, a sütisütés, immáron két ovis csoportnak, aztán maga a buli, ami nem jelent mást mint a gyerekek hajkurászását némi beszélgetéssel körítve.

Szóval idén is, bár már egy hete folyt a készülődés, mégis maradt meló bőven az utolsó estére is. Éjjel kettőig varrtam Lackó jelmezét az óvodai farsangra. Ugyan hetek óta el volt döntve, hogy erdei manó lesz a lelkem, az utolsó másfél hétben, előkerült a szekrényből a férjem gyerekkori indián fejdísze. És ez alaposan elgondolkodtatta a kis manójelöltet. Tépelődött, képeket nézegetett, meséltetett magának az indiánokról, de közben nevet adott az erdei manónak, Borókának, akiben aztán egyre jobban magára ismert. Azért persze a kétségek lassan múltak, sőt, bezavart néha a képbe egy-két kis cuki állatka is, mint a hörcsög meg a mókus, állandó bizonytalanságban és feszültségben tartva a családot, míg aztán végül nagy nehezen mégis kikristályosodott a várva várt identitás. Lackó határozottan kiállt Boróka mellett, én pedig megkönnyebbülten rohantam végig a környékbeli turkálókat, míg végül az egyikben sikerült beszereznem egy viszonylag univerzális (vadász, cowboy, manó, Robin Hood stb) zubbonyt, sarukkal, amit aztán hazaérve Lackóval történt megbeszélés után hajnalig pepecselve alakítottam át viráglelkű Borókám outfitjévé. Faleveleket gyártottam, meg virágokat, azokat varrtam fel a manó ruhájára, meg kalapjára, és Lackó nagyon boldog volt. Az oviban még egy kis zöld festék került a ragyogó pofikra, és nem volt boldogabb Boróka a világon. Részemről is boldogság, egy gyerek letudva. Nézzük a következőt.

Szerencsére Micivel egy kicsit könnyebb volt a dolgom, lévén, hogy Mici, korán bimbódzó női öntudatával már hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy mit akar, és hogy a tavalyi Piroska-szerep után idén jégkirálynőként fog hódítani az óvodában. A jelmez ötlete aztán felkerülvén a karácsonyi ajándéklistára azonnal megtetszett a nagymamának, aki amúgy is mindig hódolattal teli büszkeséggel adózott Mici határozott elképzeléseinek, és aki akkor is gyönyörködve figyeli magabiztosan manipuláló unokáját, amikor az magánkívül visítozva fetreng a földön, így vélvén nyomatékot adni amúgy is nehezen kordában tartható akaratának.

Egyszóval nagymama csodálatos anyagokkal zsonglőrködve egy gyönyörű jégkirálynő ruhát rittyentett, amire egy kékesen villódzó, ezüsttel futtatott, műanyag tiara, és fekete lakk kopogós cipők tették fel a pontot. Az aprócska probléma azonban az volt, hogy ez a pont január óta fel lett téve. Mert persze Mici nem tette fel skatulyába hajtogatva báli ruháját a szekrény tetejére, várva a nagy napot, hanem amikor csak lehetett, reggel ovi előtt, hétvégenként legózáshoz, vagy akár fogócskához, bújócskához és mindennapos hancúrhoz is a királynó ruháját vette fel, némileg leamortizálva azt. A ruhát borító tüllréteg felfeslett és rongyosan kunkorodott a csillogó szoknyán, amit itt-ott némi csokifolt ékített, a kis királynó édesszájú hajlamairól árulkodva. Mindezek eltüntetése azonban alig két órámba telt, ami rekordnak számít a farsangi kosztümök között. Még soha nem töltöttem ilyen rövid időt farsangi jelmezzel kettesben.

Illetve de. Mert persze Palkó is beöltözött ám, méghozzá egérkének. És ehhez nem kellett más, csak előrángatni Lackó régi egérjelmezét, és némi bajuszt festeni a kemény kis pofikra. Utóbbit már csak a helyszínen. A farsangi kavalkádban egymást taposó szülők és gyerekek közt, az elégedetten grasszáló jégkirálynő, a túlboldog kismanó, no meg némi félresikerült sütemény társaságában..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zuzmó 2011.02.16. 20:28:29

Szép is ez a farsang...! Eszembe juttattad a szép, jelmezkészítős éjjeleket...Úgy 12 éve, az akkor 6 éves nagylányom Xéna-lázban égett, muszáj volt neki egy harcos hercegnő-jelmezt rittyenteni. 3 éjjel szabtam, varrtam a nagypapa kiselejtezett bőrkabátjából a jelmezt némi függönykarikával, arany szalaggal megspékelve :)Sokáig hordta itthon is, aztán a középső lánykám megörökölte, de a 3. számú versenyzőt már nem fogja kibírni. Egyébként meg Xéna is kiment már a divatból :)
A jégkirálynó-manó-egérke hármasról nincs fotód?

Válasz erre 

Panzej 2011.02.16. 22:04:30

Jaja, ezek a romantikus éjszakák a jelmezekkel kettesben!!:-))
Fotóm van, persze, kacérkodom is a gondolattal. Csak sajna én is rajta vagyok. Bár asszem ez már lassan nem lesz ciki, annyira állandó az olvasótáborom.

Válasz erre 

egyedi 2011.02.17. 21:48:03

pont a napokban gondoltam rá, hogy milyen régóta megnézném, hogy milyen vagy :) nagyon szépek vagytok!

Válasz erre 

zuzmó 2011.02.17. 22:11:34

Köszi a képet :))) Nagyon klassz kis család vagytok :D A jelmezek meg szuperek :)

Válasz erre 

OMara 2011.02.18. 14:43:20

Köszönöm a fotót!:)

Aranyosak vagytok így együtt. A jelmezek tényleg jól sikerültek.:)

Válasz erre 

_ludmilla_ 2011.02.21. 12:51:15

Nahát, nice to meet you!:-D
Nagyon helyesek vagytok és most már igazi celebmama lettél, jöhetnek az utcán a felismerő pillantások:-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: