2011.02.07. 00:03
Palkóval a klinikán
Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz. Késő éjszaka van, de én nem alszom. Nem téveszthetem szem elől a gyerekem. Ez valami kőbe vésett törvény, én vagyok az anyja, tudnom kell, látnom kell, hogy mi történik. Pedig a kép órák óta ugyanaz. Mégis. Fekszem az összetologatott három széken és figyelem azt a kínlódó, torzonborz szőke buksit.
Palkónak az arca szinte lila a láztól, halkan nyöszörög, és minduntalan belegabalyodik az infúzió zsinórjába. Már megint nem csöpög, biztosan megtört valahol a cső. Felállok, megigazítom, aztán mérek egy lázat. 39.5 - mondom a nővérnek, ő pedig elmegy az orvosért. Szimpatikus fiatal ember, ő vett fel minket, ő szúrta be a branült a gyereknek, és neki sikerült harmadszorra vénát találni Palkón a vérvételhez. Algopyrin injekciót hoz, belenyomja a branülbe, aztán beszélgetünk. Van mondanivalója, megjött a vérvétel eredménye.
- És? - kérdezem fojtott hangon, majdnem megfulladok az idegességtől. - Az eredmények egészen barátiak - kezdi bíztatóan az orvos, aztán elmagyarázza, hogy Palkó vérképe jó, baktériumot nem találtak, így nagy valószínűséggel vírusos tüdőgyulladás, esetleg egy nagyon kezdeti stádiumban lévő bakteriális tüdőgyulladásról van szó. Mindkét esetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat. És most nyugodjak meg, próbáljak aludni, holnapra többet tudunk. Ha tényleg vírusfertőzés okozta a betegséget, akkor gyógyszerelni sem nagyon kell. Itassam a gyereket, és figyeljem az infúziót, búcsúzott a doki, én pedig némileg megnyugodva visszakuporodtam a három darab székemre, és hagytam, hogy tovább marcangoljanak a gondolataim. Hajnal felé aztán csak agyontaposott a fáradtság.
Három napig élveztük a klinika vendégszeretetét. És ebben a szóban csak az élvezet volt irónia. Mert a kórház személyzete, az ápolók, az orvosok mind-mind nagybetűs Emberek voltak. Akiket nem darált be a rutin, akik nem fásultak bele, akik egy feneketlen kútból merítettek nap mint nap derűt, energiát, empátiát.
Palkó pedig, hála a szakszerű gondoskodásnak, gyorsan felépült. Hazatérve kétszer körbeszaladta a lakást, és azóta is pontosan olyan szigorú tekintettel lóbálja felém húsos kis mutatóujját, ha valami nem tetszik neki, mint régen. Semmi változás nem látszik rajta. Boldogan kacag, nyugodtan alszik.
Jöhettek boldog, szürke hétköznapok. Itthon vagyunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
OMara 2011.02.08. 11:34:00
Végigolvastam a beszámolódat és örülök, hogy a fiad már jól van.
Szerencsétek volt az orvosokkal is.
Amikor az én lányom középsulis volt, a gyerekorvos többszöri látogatás, vizsgálat ellenére sem tudta megállapitani a virusos májgyulladást. Amikor már elegem lett a tehetetlenségéből egy felnőtt rendelőbe vittem a lányt, ahol szinte azonnal összeszaladtak az orvosok és soron kivűl elvégezték a szükséges vizsgálatokat. 2 hónapig tartott a felgyógyulás, én az éjszakákat egy gumimatracon töltöttem a lány mellett.
Nehéz időszak volt!
_ludmilla_ 2011.02.08. 11:34:36
kutyáslány 2011.02.08. 12:42:25
Melyik kórház volt ez? És miért székeken szorongtál?
nyina&mika 2011.02.08. 15:28:17
mikával nemrég voltunk kórházban, friss élmény, terhesen a széken kuporogva nézni a branült a gyereked kezében.. szóval. na. ölelés.
egyedi 2011.02.08. 21:28:05
én nem maradhattam éjszakára, mert hónapokig tartott, de reggel 8-tól este 8-ig ültem a széken. az baromi fárasztó. vigyázz magadra Panzej! :)
Panzej 2011.02.09. 11:52:33
Köszi a sok aggódást. Palkó már tényleg jól van, és leszámítva, hogy tőle szokatlan módon nem eszik rendesen, már semmi sem emlékeztet a nagy riadalomra.
Az I.sz. Gyermekklinikán voltunk, a Pulmonológián. Ezúton is ezer hála és köszönet minden ott dolgozónak egyenként!
Kutyás barátném, hát a gyerekeknek minden adott volt, szuper szinten, de a szülőkről egy kicsit megfeledkeztek. A szülőknek csak egy szék jár éjszakára. Nekem azért jutott három, mert egy négyágyasban feküdt Palkó egy másik kisfiúval, így volt pár szabad szék. Másnap feketén befektettek az egyik, ott a szobában üresen álló betegágyba, ez abszolút szabályellenes, de miután meglebegtettem, hogy terhes vagyok, nem hagyhattak ott parlagon.
Vannak amúgy guszta baba-mama szobák is, de inkább csak az igazán hosszan bennfekvő gyerekek szüleinek. És mivel amúgy is egy kicsit messzebb esik a pulmotól, csak akkor mehettünk volna oda, ha már nincs szükség infúzióra. De mi akkor már úgyis jöhettünk haza, szerencsére.
Nyina, mikor olyan nagy látogatottságot csaptál a blogomon a bezzeges bejegyzéssel, akkor láttam, hogy te vagy az új celeb-mami! Gratulálok! És ma is benézek majd elolvasni, mizujs veled!
Sajnálom Mikát, remélem már minden okés. Azt tudod, hogy most már biztosan szomszédok leszünk? Remélem nyárra tudunk költözni is.
Mara, látszik, itt már nagyon tapasztaltak voltak, mert az is ki volt írva, hogy matracot és pokrócot sem lehet a földre teríteni. Ez a májgyulladás brutálul hangzik.
Ludmilla, igyekszem többet írni Palkóról is, most már kezdünk egyenesbe jönni a zűrzavaros napok után.
Egyedi, nálatok mi történt? Nem is értem, hogy bírtátok hónapokig.. Persze ha muszáj, az ember mindent kibír..
egyedi 2011.02.09. 23:38:34
Most 15 éves nagy kamasz :)Egészséges szép nagy fiú!
Panzej 2011.02.10. 01:17:26
Ilyenkor mindig magamba nézek egy kicsit..
OMara 2011.02.10. 15:29:49
Örülök, hogy meggyógyult a fiad!!
Amikor, egy csütürtöki nap már nem birtam idegekkel és bevittük a lányomat a Kapás utcai rendelőbe és elvégezték sürgősséggel a legfontosabb vizsgálatokat. Másnap azaz pénteken, telefonon hivtak fel az eredményekkel.
A doktornő simán közölte velem,... hogy a lányának vagy leukémiája van vagy májgyulladása,...hétfőn menjük vissza a rendelőjébe. Értitek ezt!!! Telefonon!!
Azon a hétvégén azt hittem megőrülök a félelemtől.
Azóta sem tudtam megemészteni ezt az orvosi, minden empátiát nélkülőző hozzáállást.A doktor egyébként nő és 2 gyermek anyja.
egyedi beirása hozta ismét a felszinre ezeket a feldolgozhatatlan emlékeket.
Szerencsére a gyerkőcök szinte semmi perc alatt elfelejtik a kisebb és nagyobb betegségeiket, de mi anyák nem, vagy nehezen felejtünk.
egyedi 2011.02.11. 00:12:54
OMara ez borzalmas! Nekünk úgy mondta el a doktornő, hogy behívott a szobájába. Nagyon jó orvos, és jó ember.De ott szinte mindenki kedves volt. Semmi negatív élményünk nem volt. Ez sokat jelent egy ilyen helyzetben.
A gyerekek meg tényleg hála Istennek elfelejtik, vagy nem gondolnak rá.
kutyáslány 2011.02.11. 07:49:25
kutyáslány 2011.02.11. 07:50:36
egyedi 2011.02.12. 12:08:48
Bocs Panzej, nem offolom szét a blogodat.
Utolsó kommentek