2010.11.06. 00:44
Péntek
Van abban valami báj, amikor épp csak kihúzom a fejemet a vécéből és már a szalonnás rántottát kevergetem. Ham and eggs, rántotta, sajtos tészta megy most per pillanat, minden mennyiségben be és sajnos ki is. Bár most valaki említette a paprikás krumplit, és azóta sem tudom kiverni a fejemből.
Az interjúról meg annyit, hogy a magyar nyelvűn egy olyan baziliszkusz szemű nő faggatott a barátnőjével, akinek bevallott kedvencei a kígyók, keresztespókok és levelibékák és összesen 42 ismerőse van. A saját részemről úgy érzem nem voltam eléggé meggyőző és motivált, pedig igyekeztem, de úgy látszik nem tudom becsapni magam. Az angolt klassznak éreztem, pedig nagyon nehéz volt, a területfejlesztés hogyan-mikéntjéről, általam fontosnak ítélt lehetőségeiről kellett papolni, aztán az internet veszélyeiről meg az média káros hatásáról kellett meggyőznöm az egyik kereskedelmi csatorna képviselőjét. Valami ilyesmi. Érdekes volt, ha mást nem is, egy csomó tapasztalatot gyűjtöttem.
Vicces volt úgy ülni ott, hogy én voltam az egyedüli, aki pontosan tudta, hányan is vagyunk a szobában. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan látom a jövőmet, majdnem hangosan felröhögtem. Aztán mégsem mondtam ki amire gondoltam: két pelenka közt, nyakig kakásan, fogaim közt morzsolgatva, hogy ez a gyerek, na, ez most már tényleg az utolsó..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fernel 2010.11.06. 17:43:12
Király vagy!
párizs 2010.11.08. 10:17:58
Pedig ugyanígy jártam, amikor hathetesen vitorláztam és csak én tudtam, hogy igazából hat fős legénység van a hajón. :)
Utolsó kommentek