2010.09.02. 17:28
Kudarc?
Nehéz, nagyon nehéz lemondani valamiről, amiről azt hittük, már csak idő kérdése, és a miénk lehet. Amibe annyi energiát feccöltünk, szerettünk, babusgattunk, fejlesztettünk. Akkor is, ha évek munkája fekszik benne, akkor is, ha úgy érezzük, ez nekünk már jár.
Hát nem jár. El kell felejteni, le kell nyelni, be kell dugni az agyam hátsó kis kamrájába, az eltemetett tervek, álmok, felejteni küldött keserűségek kis szobájába.
És újra kezdeni. Valahol máshol. Nem lesz nehéz, ikrek vagyok, csapodár, ráunós, mindig más után vágyakozós, örökké elégedetlen, soha meg nem maradós.
Most leginkább izgatott vagyok. Utat kell adnom a változásnak. Vajon mi lesz velem, vajon mit fogok kitalálni, vajon tudok-e, át tudok-e lépni. Várom a jelet.
Amit lehet, hogy végül én adok meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
opti (zimme-zum.blog.hu) 2010.09.02. 18:23:25
Én úgy hiszem, ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt el tudom érni. Éppen ezért ha valami mégsem jönne össze, és ez ritka, akkor azon érdemes elgondolkozni, hogy miért nem. Esetleg nem volt reális, vagy lehet, hogy jobb is ez így, avagy hamarosan lesz még annál is jobb. Persze szar elengedni, hiszen gondolatban már beleéltük magunkat, de hinni kell benne, hogy oka van, mégpedig az, hogy nem ez az utunk, nem így/ott/ezzel/stb leszünk boldogok.
Én is olyan vagyok (bár én kos), hogy még csak a közelében járok a megvalósításnak, de ha már sínen van, akkor egyből keresek újabb célt, újabb vágyakat. Ez lehet nagyon jó tulajdonság is, ki kell aknázni, ez visz minket előre. Hajrá!
Utolsó kommentek