Panzej 2010.07.21. 17:02

Egy is elég

Nyár elején természetesen megint rádöbbentem, hogy nincs egy göncöm sem. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem minden évszakváltásnál előjön ez a probléma. És nyavajogni kezdek.

Idén viszonylag lájtosan kezdődött a nyári szezon, mert tavaly a szülés után ki sem bontottam a nyári ruhás dobozt, nem igazán volt érdemes, így most az újdonság erejével hatott rám minden rég nem látott darab. Aztán valamelyik nap felhívott a férjem, hogy képzeljem, leárazások vannak, én meg egy szerencsésen Lackómicitlen délutánon felpakoltam Palkót, és elvillamosoztunk a közeli plázába.

Alapból utálom a plázákat, de itt a naplómban megfogadtam, hogy mindig az igazat, csakis az igazat írom, szóval be kell hogy valljam, ezúttal istenien éreztem magam. Hűvös volt, kellemes, kevés emberrel. Palkó először aludt, aztán csendben elmélkedett, én meg csak grasszáltam és nézelődtem, és már azt sem figyeltem milyen boltba megyek be, csak még maradhassak, csak még pihenhessek. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy az ujjaim között a ruhák csupa kismellű lányokra szabottak, fenékvonalban végződőek, váll, hát, hasnélküliek, rám pedig egy csomó zavarodott szempár mered, és mindenki gyanús gyorsasággal tér ki az utamból. Végre körülnéztem. Aha. Szóval itt rajtam kívül nincs más gyerekkel és rajtam kívül mindenki épp csak nagykorú. Vagy bőven alatta. Nem vacakoltam tovább, gyorsan megkerestük Palkóval a kijárathoz vezető legrövidebb utat. Hiába, fejlett már bennem a demográfiai érzékenység. Mert mit is mondott erre a szitura a férjem nem is olyan régen, amikor a NewYorker-be akartam bemenni három gyerekkel?

- Én inkább kint maradok a kölkökkel - jelezte rögtön, mikor látta, hová akarok bemenni.

- Ne már, gyertek be ti is, meg akarok mutatni valamit! - erősködtem.

- Kicsim, tapintatlan vagy. - közölte. - Ha mi ide most bemegyünk, három gyerekkel, az kábé olyan, mint amikor a halál nagy, kifent kaszával végigsétál az öregotthon békésen bridzsező lakói között.

És tényleg. Nem is kell hozzá három gyerek. Elég egy is..

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr562166558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magenta (törölt) 2010.07.21. 22:05:58

Jó humora van a férjednek. :D

A New Yorkerbe talán kétszer mentem be eddig, hogy ki-ki alapon vásároljunk a lányommal: ő ki-kiválasztja, amit szeretne, én meg ki-kifizetem.
De most már leginkább a barátnőivel jár vásárolni, velem ritkábban.

Ficus Kinky 2010.07.22. 13:30:18

És a végén nem vettél SEMMIT? Egy ilyen alkalmat kihagyni...

Panzej 2010.07.24. 01:39:19

De, de vettem.. Egy ilyen alkalmat tényleg nem lehet kihagyni!! :-)

opti 2010.07.25. 18:32:52

Én már vásároltam a New Yorkerben gyerekkel. Nekem bejött, mindenki a kicsit dajkálta én meg próbálgathattam nyugiban. Mondjuk ez vidék, itt ki kell használni minden lehetőséget, mert nem sok választék van. És azért ott is akadnak jobb darabok is, a leárazások meg egészen brutálisak szoktak lenni, szóval szerintem bevállalható :)

Leluti 2010.07.30. 18:33:01

A napokban én is jártam ott! Mindjárt három gyerekkel, egy kölcsön és két saját gyártmánnyal. Volt egy jó poén, mert a 48 kilós unokahúgomnak leltem egy 25-ös farmerkét. Nagy örömmel loholtam a két nagylány után kezemben az apró nadrággal plusz a babakocsiban ülő kisfiammal. Normál alkat vagyok, se nem kövér, se nem sovány, de elég furán nézegettek rám, valyon mit is akarok a nacival.
Neki viszont pont jó lett és nagyon le is volt árazva.:)
süti beállítások módosítása