Az is el fog jönni, csak nem másfél kör lesz. :)

Nem elég, hogy négykézláb próbálunk kedvet csinálni a felálláshoz, ezek az emberpalánták hihetetlen tempót is tudnak diktálni.:)
Persze a térdeink nem erre vannak kitalálva!!
Azaz egyidő után tényleg nem birjuk tovább, bármennyire is szeretnénk partnerek lenni ebben a "mókában".

Valóban nem érdemes sürgetni a gyerkőcöket, ők majd tudják mikor van itt az ideje annek, hogy elinduljanak.Onnantól kezdve , nincs többé megállás, amit te már két alkalommal is átéltél. Nekem csak egy lányom van, aki már 24 éves ,de a mai napig emlékszem ahogy elindúlt. Mi a földön ültünk és bizony anya és apa között a távolság eleinte hatalmas volt, és sokáig sirás és pottyanások jelezték a próbálkozásokat.

Én csak ezen a blogon követem Palkó fiatalúr életét. Nyilván voltak előzmények is amit "megörökitettél. Terhesség, szülés,....ezeket az irásaidat hol tudom elolvasni?

barátnőm szokta mondani: az első 18 hónapban alig várja az ember hogy a gyerek elinduljon végre, és beszélni kezdjen. a következő 18 évben pedig azt, hogy üljön már le és fogja be a száját! :-)

Panzej, a fiunk kb. 2 hete lett igazi felegyenesedett emberke. Azóta egy perc megállás nincs! Felpattan, kapkodja a virgácsait, már-már szalad. Ahogy kiveszem a babakocsiból, tűz! És persze az ellenkező irányba, mint amerre mennénk, vagy amerre szabad pl. autók miatt! Szóval lesz még hű meg ha nálatok is...bár nem mondtam neked újat! :)

OMara, nem vagy porontyos? Mert ott megvannak Panzej terhesnaplói és a Palkó naplók is!

Sziasztok!
Mara, a Porontyon beírod a keresőbe hogy Panzej 2008-tól és ott az összes cikk.