Brékó-brékó, csoda történt. Nem az, hogy jelentkezem, nem. Én nem vagyok érdekes, én csupán alkotói válságban szenvedek, minden téren, és általános téli depresszióban, amit ólmos fáradtság és a költözés pánikrohamai színesítenek csak, szóval másról van szó. Röhögjetek gyerektelenek, mosolyogjatok csak diszkréten akár ideiglenesen, akár permanensen egy gyerekesek, de nálunk a csoda az, hogy jelen pillanatban hosszú idő óta először mindkét gyerek EGYSZERRE alszik délután. Nem húsz percig, nem félóráig, hanem MÁR egy órája CSEND van, én pedig nem vagyok fáradt, nem érdekelnek az akut dolgok, csak jól érzem magam, és a klavin pötyörészek.

Olyan jó ez a csend. Csak ülni kell és hallgatni. Egy gyerek sincs körülöttem, egyedül vagyok. És ezt meg kell becsülni. Megfürdetni az idegeimet a nyugalomban, kipihenni az elmúlt órák kétgyerekes hektikáját. Az életmentéseket, mikor Isti újabb és újabb műanyagdarabbal, fagyönggyel a szájában vigyorgott fel rám, a hirtelen lefáradásokat, amikor egy-egy agysejtem feladta a küzdelmet Palkó kiszámíthatatlan kis vattafejű gondolatai majd tettei nyomán. A lakásban szanaszét heverő igen apró tárgyak vadászatát, a nagyobb holmik állandó pakolászását. A rutinba pár hete beépült, régi jóbarátként üdvözölt pempőzést, a két kézzel kétfelé etetést, majd az egyéb szükségletek kielégítését.

József Attila képes volt a Dunában evickélő dinnyehéjból is világraszóló gondolatokat kreálni. Én nem tudok, pedig a téma minden nap itt hever, a sáros csizmámban, a konyhában fortyogó fazékban, a süvítő kismotoron vagy Isti szájában szép lassan eltűnő méretes papírdarab formájában.

De én lúzer vagyok. És csak a csendről írok. Nem világraszólót. Csak olyan kismamásat.

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr764158795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyedi 2012.02.21. 23:31:32

persze, hogy erről írsz, mert ez a legjobb :)) és kell depi ellen nagyon

p.tree 2012.02.21. 23:42:26

Van egy közel 4 évesem, és egy 8 hónapos ikerpárom. Soha nem alszanak egyszerre. TÖKÉLETESEN MEGÉRTELEK :)

cantaloupe 2012.02.22. 14:33:25

Egyszer a 3 hónaposom és a két és félévesem egyszerre aludtak 3 teljes órát délután 2-5-ig. Én újjászülettem, komolyan. :)

nyúlmama 2012.02.23. 16:54:02

Kb. 6 hónapos volt a kisebbik, mikor végre egyszerre ebédeltek, és egyszerre aludtak utána.Mennyei volt!!!

Úgyhogy max. megértésem.

Vargagi 2012.02.24. 19:26:04

Hát az én 2 évesem és a 6 hónaposom pontosan váltják egymást. Szerintem ez eltart addig, amíg a kicsi kétszer alszik.

mégnem 2012.02.26. 06:00:14

Nálunk a 6 hónapos és a 2 éves aludt együtt szűk egy órát, ha én is velük maradtam. Ez tartott egy hónapig, most a nagy leszokott a délutáni alvásról teljesen:)Nagyon fárasztó.
Az apró tárgyak, ceruzák, papírkák összeszedegetése is megvan. A nagy apró kajadarabkákat is dobál le az asztal alatt kúszó kicsinek.

Nagyon fárasztó.Pedig csak két gyerekem van.

Hajrá, Panzej, sok-sok energiát kívánok! A télnek legalább vége.

januar18 2012.02.27. 21:40:19

Nálunk 1 kezem meg tudom számolni, hányszor aludt egyszerre a 2 gyerek. És akkor mindig történt valami. Vagy valaki fúrni kezdett, vagy a szomszédhoz jövő futár véletlenül hozzánk csöngetett, és pont akkor működni kezdett az elromlott csengőnk...
Aztán a nagyobb gyerek 2 évesen és 3 hónaposan leszokott az ebéd utáni alvásról, úgyhogy most már esély sincs erre.
Nagyon szeretem a blogod, csak most jöttem rá,hogy indapass kell a hozzászóláshoz.

korcsolya 2012.02.29. 13:27:35

Csodállak Panzej, hogy ilyenkor nem azonnal fejest ugrasz az ágyba (mint én). Mennyi energiád van! :)) Minden elismerésem, komolyan.
Off: nemsokára szülök, drukkoljatok.
süti beállítások módosítása