Ma csupán kétszer hallgattam végig a fenti ominózus mondatot. Egyszer akkor, amikor azzal a végtelenül kedves nénivel összefutottam a lépcsőházban, és udvariasan meg kellett tekintenem az elszörnyedős performanszát a "- Jééézus, maga már megint terhes???" - kezdetű…

" A fülgyulladááááás..." Selypíti a fejemben Pogány Judit, én meg már fél perce röhögök.. Így lemenni Bartos Erikába! :-)))) 

Gyomor a torokban, rémálmok, majd megnyugvás, benne a félelemmel, hogy mikor kezdődik újra. És aztán újra, gyomor a torokban, kétségbeesés, tehetetlenség érzés, hová rohanjak a gyerekkel, rohanjak-e egyáltalán, hiszen mintha már jobban lenne, mintha ivott volna egy-két kortyot,…

Ma találkoztam egy másik négygyerekes mamával.Úgy néztünk egymásra, mint két földönkívüli, akik véletlenül összefutnak a Nyugatinál a forgó óra alatt. Aztán nekiálltunk, és alaposan kiveséztük a négygyerekes létet. Értékes információkhoz jutottam. És egy kicsit meg is…

Éjjel egykor kaptam. Telitalálat. Hiába, látszik, hogy L egy immáron hat éve hol terhes, hol nem terhes, de szoptatós nővel osztja meg a mindennapjait. Pontosan tudja, hogy mire van szükségem.Íme tehát, L szerint a stuff that makes me happy…