2011.06.11. 23:10
Néha celeb vagyok
- Szia, nem te vagy Panzej véletlenül?
- De igen, szia!
- Palkóról rád ismertem! Nagyon szerettem a Palkónaplót!
Blablabla, blablabla.
- És benned kit tisztelhetek?
- Nem sokat kommenteltem. Szálkásgerenda vagyok.
Szóval Panzej és Szálkásgerenda. Ez a virtuális élet sava-borsa a valóságban.
Az ilyen találkozók után mindig kedvem támad beizzítani Palkó naplóját.
7 komment
Címkék: vicces találkozás palkónapló
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
guju 2011.06.12. 17:51:30
vatikati 2011.06.12. 20:27:59
Már tövig rágtam az amúgy is csutka körmeimet :)
szalkasgerenda 2011.06.12. 22:19:59
Nagyon örültem, hogy láttam élőben, milyen szép a család. Ez az öröm legyőzte, a parát, hogy most mekkora gáz odamenni...mintha ráköszönnék valakire egy sorozatból...
Sok erőt az elkövetkező napokhoz, aztán meg minden szépet!
mégnem 2011.06.13. 11:46:31
Azt gondoltam, hogy a sztori maga igaz, de nem hittem, hogy a szálkásgerenda nick is létezik.
Igen, Panzej, olvasnánk szívesen a 4. babáról szóló naplót is.
Csak igyekezzen kifelé őurasága.
Panzej 2011.06.13. 12:06:29
Szalkasgerenda, igen, a nickedre voltam igazán kíváncsi, a virtuális térben a Kovács Anikó nem sokat mond, így viszont a kettőt összekapcsolva nálam Szálkásgerendának arca lett, és ez tök érdekes! Nagyon örülök, hogy leszólítottál, még akkor is, ha kissé le voltunk épp harcolva. Gyereksziget után, Palkónak estére láza is lett, napszúrást kapott szegény.
Ez a gyerek meg nem jön ki, lassan beleőszülünk a várakozásba..
szalkasgerenda 2011.06.13. 23:11:22
Aznap nekem is gyereksziget volt. Az egyik ugrálóvár előtti szivacsok között bokáig elmerültem egy hatalmas kutyaszarban (szandál, mezítláb). A sziget legészakibb csücskében sikerült lemosni- a tömegben ezzel nem akartam sorbaállni. Gyerekeket persze hurcoltam magammal. Életre szóló élmény volt.
Ismerem az érzést, de Te is. :) Én úgy éreztem lemaradtam. :) Messze a legrosszabb a mindennapos kórházbamenés volt. És még a 41+2. napon is hallani, hogy ritka szar ez a méhszáj, és olyan fent, van, hogy el sem érem...de már egy éve, hogy őkelme mégis önként méltóztatott elhagyni az anyamáhet
Drukkolok
szalkasgerenda 2011.06.13. 23:14:09
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek