Mostanában egész jó éjszakáim voltak, talán ezért nem visel meg annyira ez a mai nem alvás. Az, hogy rettenetesen aludtam, egyáltalán nem fedi a valóságot, mert úgy általánosságban sem mondhatom azt, hogy aludtam. De ki is tudott volna egy állandóan helyezkedő kölökkel a hasában aludni, aki olyan vetődéseket produkált az egyre szűkülő odújában, mint a farkas hasában egy megtermett nagymama. És persze Piroska.

A nagy helyezkedés eredményeképp azonban a bordáim mintha felszabadultabban emelkednének meg süllyednének, azon morfondírozom, hogy talán-talán befordult a kölök a helyére, ami annál is üdvösebb volna, mert a dokimat még Palkó négy kilója sem akarta eltántorítani a faros szüléstől, amibe viszont én biztosan belepusztultam volna. Persze biztosat majd csak az ultrahang fog mutatni, amit a dokim meg is csinálna, ha elcaplatnék hozzá, hát, talán majd a jövő héten. Jövő hétre már beiktatok egy CTG-t is, ne morogjon az egészségügyi személyzet, így is ellógtam már cukorterheléstől kezdve orvosi viziteken és ultrahangon át jó pár vizsgálatot, a védőnőt nem is említve. Egyszerűen sem időm, sem energiám, passz. Mindig elképedek egyébként, hogy mennyire betegségként kezelik itthon a terhességet, ha a protokollon múlna, én minden héten orvoshoz, védőnőhöz, rendelőintézetbe, kórházba járnék.

Nem tudok.

Ma például az oviban van dolgom, anyák napi műsorra megyek, nagy csomag zsepivel a táskámban. És hála a hormonoknak, már a villamoson odafelé megkezdem a bömbölést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.