Ma éreztem először úgy, hogy valóban melegít a napfény. Hogy nem akarok hazamenni a négy fal közé, hogy egész nap sétálni kellene a városban, kiülni egy kávézó teraszára, vagy épp ellenkezőleg, túracipőt húzni, és bevenni mondjuk a Hármashatár-hegyet.

És bár így, három és fél gyerekkel egyik program sem kivitelezhető az én lomhaságom meg a délutáni alvások miatt, azért múlattuk egy kicsit az időt a szabadban, meglestük a halakat a Millenárison és játszótereztünk egyet. Most pedig, miután a kölkök teljesítették a tátott szájjal ájultan alvás minden kritériumát, vidám játék folyik és bár a levegőben ott van már egy kicsit az az utálatos hétfő, addig azért még lesz egy vaníliapuding, meg sajttal töltött virslik és persze a Bud Spencer film, amire Lackó már egy hete hergeli magát.

Az apjával együtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.