Reggeli kavarodás az ajtó előtt, gyerekek, nagymama, L, én és a száradó ruhák, mindenki az előszobában tömörül, és mindenki aktívan az oviba indulással van elfoglalva, mikor észreveszek valamit Lackó kezében. Láthatóan csempészáruról van szó, idegesen csavargatják a bűntudatos kis mancsok, és már iszkolna is vele a fiatalember, ha meg nem állítom egy röpke pillanatra.

Egy újságot szorongat, réges-régi Nők Lapja, félmeztelen Hámori Gabival az elején. Nagyot nyelek, ezt most mégis, minek vegyem? Lackó áll, nagy, bánatos bociszemekkel, rajtakapottan, én meg faggatni kezdem:

- Miért akarod bevinni az oviba az újságot, kisfiam? - semmi válasz. - Na, elmondhatod, igazán, nem vagyok mérges, csak kíváncsi. A szép néniket nézegetitek benne Attilával?

- Dehogy, mami! - háborodik fel könnyes szemekkel Lackó. - Csak olvasgatni viszem. Ezeket el tudom olvasni. - mutogatja nekem a nagybetűkkel írt sorokat, én meg lapozgatok, és tényleg. Az újság tele van nagy nyomtatott betűkkel írt szavakkal, mondatokkal, bevezetőkkel. Lackó pedig, aki mostanában teljesen ráállt (megjegyzem magától) az olvasásra, inkább csak a nagybetűket ismeri.

Nézzük egymást, én egy kicsit szégyenkezve, hogy miket feltételezek az olvasgatni vágyó hatévesről, ő meg bűnbánóan, hogy kérdezés nélkül elvitte a mami újságját, amit biztos nem szabad gyereknek lapozgania, mert drága, vagy mert nem neki való, vagy úgy egyszerűen a mamié és kész.

Ölelgetem Lackót, hirtelen nem is tudom, mit mondjak, amikor L közbelép és nem hagyja továbbfajulni a pillanatot. Elmagyarázza Lackónak, hogy ezt az újságot most nem viheti be az oviba, mert a mamié, és felnőtteknek szól, de ne féljen, nem marad betű nélkül, mert az újságos néni tele van jobbnál-jobb gyerekeknek, iskolába menőknek szóló jópofa újsággal. Ilyen például a Dörmögő Dömötör.

Megszégyenülésnek vége, újra vidáman röpködnek a kék szemek, és Lackó megvígasztalódva baktat ki az ajtón. Bojtos kis sapkáját gyorsan elnyeli a lépcsőházi forduló, én pedig a lakásba visszatérve felmarkolom a kidobásra érett, meggyűrődött újságot, és elindulok vele a kuka felé. Aztán irányt váltok, és rövid tétovázás után megállok az újságtartó fölött. Belecsúsztatom a megkegyelmezett cuccot az újságtartóba. A többi újság tetejére.

Ki tudja, van-e elég nagybetűs mese a Dörmögő Dömötörben..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.