Megkésve reagálok a nagy hírre: gratulálok! Én is olvastam anno a "nem lesz még egy babám" posztot, és nagyon ambivalens érzéseket keltett bennem. Nagyon "megracionalizálom ezt a dolgot" érzésem volt tőle. Úgy éreztem, a lelked mélyén nagyon is akarod, vágysz rá, csak most fáradt vagy hozzá, nincs motivációd, stb. - teljesen érthető módon egyébként, nehogy félreérts.

Nekünk a harmadik csúszott be így - bár terveztük, de jóval későbbre. Mivel elvileg majdnem biztosan akartuk (a párom mondjuk 99%-ig volt benne biztos), ezért nem volt ennyire nagy sokk, mint most Neked, bár nekem volt pár nehéz napom azért, és sokkal pánikolósabb voltam az elején (egzisztenciális téren), mint a másik kettővel. A párom viszont, aki akkor még nem volt teljesen biztos benne, hogy akarja (a távoli jövőben majd valószínűleg, de még lássuk azért meg hozzáállása volt) teljesen meglepett: azonnal lelkendezett, ha lesz, lesz, örülünk neki, nagyon jó lesz! Ezzel alaposan megdöbbentett, mivel teljesen más reakcióra számítottam (sírva hívtam fel a teszttel a kezemben, hogy most mi lesz, bár azt előre megbeszéltük, hogy az abortusz nálunk nem lesz opció, ha ilyen eset lenne mégis - de azért féltem, hogy minimum napokig őrlődni fog, meg ilyenek). Egyébként mi védekeztünk, csak nem a legbiztosabb módszerrel, mivel akkor még napi 10-12-szer szoptattam, a második szoptatás alatt abszolút nem akart megfoganni, tehát a szuperbiztos védekezés feleslegesnek tűnt.

Lényeg: a 10. héten elment a baba. A páromat sokkal jobban megviselte a dolog, mint engem. Engem más szinten viselt meg - pl. végigfosom a mostani várandósságot, most először akarok légzésfigyelőt, stb. Párom teljes depresszióba esett, és követelte, hogy ahogy lehet, próbálkozzunk újra. Pedig ugye ő nem volt annyira biztos a harmadikban eredetileg. Addig nem is lett teljesen jól, míg fél évre a vetélésre nem estem újra teherbe.

Visszatérve Rád: sajnáltam volna, ha a végén nem lesz negyedik gyereked, miután kívülről nézve ennyire vágytál rá. Nem gondoltam volna egyébként, hogy meggondolod magad (tehát tkp. ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy mégis az legyen, amire valahol nagyon vágysz), de akkor úgy gondoltam volna, hogy szomorú, hogy egy valahol vágyott gyerek mégsem születhetett meg.

Tudom, hogy anyagilag mennyire gáz, nekünk is nagy szempont ez - mert már most gondolkodunk egy esetleges negyediken. (A párom úgy van vele, hogy most már mindegy, ha lesz három, felőle lehet négy is...) A kocsi, lakás nekünk is nagyon fontos szempont. Nekünk mondjuk a családi adózás és az egykulcsos rendszer nagyon nagy változást fog hozni anyagilag, mert a párom be van jelentve és viszonylag jól keres, és ez rá eléggé megnyugtatóan hat, mint családfenntartóra - ha jól veszem ki, Nálatok is hasonló a helyzet, tehát lehet, hogy ezek a dolgok Nektek is segítenek majd. Persze attól még baromi nagy költségek lesznek, és ez tényleg nagy gáz.

Utólag (5-10 év múlva), ebben biztos vagyok, másképp el sem tudnád majd képzelni az életed, mint ezzel a picúrral - a legjobbakat kívánom Neked és a családnak hozzá, és sok erőt, energiát, mert arra szükségetek lesz! Szerintem így lesz teljes a családotok, még ha most nehéz is megemészteni!

Csak egy hétig nem olvaslak és micsoda hírek! Gratulálok! Először úgy megörültem hogy megint egyszerre vagyunk terhesek és olvashatlak erről is, de aztán láttam a kétségeidet. Sajnálom hogy ilyen nehéz, azt hiszem meg is értem de azért én irigykedek. Én csak a másodikat várom, a férjem nem akar többet és magamban be is vallottam hogy lehet hogy nekem ez elég is lesz. Pedig én még csak két éve vagyok itthon. Szóval most úgy gondolom hogy majd később azért örülnék ha becsúszna még egy-kettő mert olyan szép egy nagy család, de abszolút el tudom képzelni hogy akkor már nem így látnám.
Kitartást kívánok, gondolj arra, hogy majd nyugdíjasan, mikor a gyerekek szétszélednek, elhomályosult szemmel fogod rebegni, hogy ezek voltak a legszebb éveid, hahha. (Juj mennyi unokád lesz :))
Az evéssel én is úgy vagyok, hogy már nem merek egy újságot a kezembe venni, mert ha kajáról van szó benne, azonnal meg kell csinálnom, mindegy hogy szalagos fánk vagy hagymás bab.

Na tessék, egy ideig nem jövök és mikről maradok le! Hatalmas gratula Panzej! Kell még nektek ez a baba!

Én még (csak) kettőnél tartok, és már a másodikkal is egy évet vártunk, hogy anyagilag tuti legyen a helyzet, erre nem a fogantatás után jött a gazdasági válság? Hadd ne mondjam, napról napra élünk, és ha nem jött volna ez a baba akkor sem maradtunk volna az előző színvonalon, nehezen, de megéltünk volna. DE! Akkor nem lenne itt a kicsi, és ő egy kincs, egy tünemény, boldogság, öröm, vigasz minden bajomra, ahogy a bátyja is! Akármilyen szarul is megy most a szekér, csak rájuk nézek és addig sem stresszelek. Két éve élünk rosszul, de ha visszamennék és választhatnék, ezt választanám! Majd élünk még jobban, majd lesz jobb. Kaja van, a kocsit eladtuk, na és? Két csodás gyerekem van, és amint talpra állunk tovább gyarapítjuk a családot. Az anyagi biztonság mint olyan szerintem nem igazán létezik már. Élő példa vagyunk, vártunk, hogy tuti legyen, aztán nesze, recesszió. El kell adnotok a kocsit? Na bumm, az csak egy autó. Ezek mind mind nem számítanak!

Ettől függetlenül tudom, hogy nehéz, én is sokat szenvedek, mert nem vagyok az a típus, aki lazán szül a nyomorba hat gyereket, de az élet most emigyen alakult, ez van. Lehet választani, szét aggódod magad és keseregsz, vagy veszel egy nagy levegőt és csak a pozitív változásokra koncentrálsz! Hatalmas ölelés neked és bi hepi :)