Ha most találkoznánk, te meg én, kábé ez lenne a beszélgetés lényege, magva, esszenciája, sava-borsa:

-Na és hogy vagytok?

-Jól vagyunk, jól, semmi gond, igazán, minden okés nálunk. A gyerekek is jól vannak, jól érzik magukat, jó gyerekek, nem panaszkodom. Szóval jól telnek a napok, igazán, semmi különös. Már szinte unalmas. De ez a jó, amíg nincsenek hírek, ugye. Jól látom a dolgokat, tudom én jól, és ez így is van jól. Addig jó ám, míg mindenki jól van, aha, szóval egészséges meg minden. Megvagyunk, mást nem is igazán tudok mondani, az a jó, ha az ember jól van. Jól lenni igazán nagyon fontos, mert ha valaki nincs jól, akkor az nem jó, ezt mindenki tudja. Szóval köszönöm a kérdésed, jól vagyunk, jól vagyok, igen. És te jól vagy? Vagy olyan jól, mint én, vagy én jobban vagyok? Persze lehetsz nálam jobban, nem arról van szó, örülnék neki, végül is az a jó abban, hogy te is jól vagy, hogy én is jól vagyok, így aztán nem rontjuk el egymás jól-létét. Jól van, ha te jól vagy, meg én is, akkor mindketten jól vagyunk, na milyen jól elbeszélgettünk. Aztán jól légy! Mi is jól leszünk, legalábbis az lenne a jó..

...

Ugye jól teszem, ha inkább megyek, most míg jól vagyok, és hamar jóllétre szenderülök, hogy holnap is jól legyek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.