Az események felgyorsultak itt Palermóban, csak kapkodom a fejem. Micsoda izgalmak!

A hátam mögötti asztalnál a Nő épp egy tányér tojásántottát lapátol kecsesen magába, kenyér nélkül ugyan, de a férjem szerint még valami süti is figyel a tányérja mellett, az orrom előtt pedig Palkó, a város szeme-fénye eszeget egy szelet puha sonkát némi ementáliszerű sajttal megbolondítva. Semmi öklendezés, igaz, a falatok mikroméretűek, és felerészben az asztal alatt végzik, de fogynak, én pedig lélegzet-visszafojtva követem a fejleményeket.

Mi jöhet még!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.