2010.06.12. 22:56
Hőség
Ma valahogy lépten-nyomon terhes nőkbe botlottam. Hatalmas hassal vonszolták magukat a harmincöt fokban, slattyogó papucsban, izzadtságtól lucskos pólóban, éneztmárnembííírom arckifejezéssel, én pedig amellett, hogy majdnem elsírtam magam nagy együttérzésemben, kedvem lett volna átölelni a világot örömömben, hogy egyik sem vagyok én, éljen-éljen, egyik sem vagyok én.
Lackó is és Mici is nyár végén született, úgyhogy tudom mit beszélek. Míg élek nem felejtem el azt a napot, amikor sírva hánykolódtam Hollandiában, lapostetős házunk legfelső emeletén a padlószőnyegen, mert nem volt egyetlen csempézett helyisége sem a lakásnak, ahol hűsölhettem volna. Napokat álltam a zuhany alatt elefánt nagyságúra nőtt lábakkal, dagadt ujjakkal, visszerekkel, hatalmas, nehéz hassal, és nagyon, nagyon rossz volt.
Masszív riszpekt, lányok. Részemről az egy perces néma álldogálás megvolt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zuzmó 2010.06.13. 07:57:49
Szóval mély együttérzéssel én is csatlakozom az egyperces megemlékezéshez :)
OMara 2010.06.13. 19:46:56
A lányom februárban született. valahogy mindig "téli" gyereket szerettünk volna. Én nem voltam kövér, visszereim sem voltak, csak egy hegyes pocakom, de emlékszem arra, hogy az utolsó hónapban, már a telefonhoz is nehezen tudtam felkelni a fotelből. A férjem néha levitt sétálni, az sem volt egy fáklyásmenet.
Ennek ellenére végigdolgoztam a terhességemet és az iróaszal mellől mentünk, el az utolsó vizsgálatra, aminek szülés lett a vége.
Panzej!
Huh, beleéltem magam az "állapotodba",..nagyon nehéz lehetett neked, ráadásúl duplán megtapasztaltad.
Remélem a szüléseid után visszanyerted a régi formádat, és a visszereid is elmúltak!
Emlékszem amikor másnap reggel kibotorkáltam a mosdóba, megláttam egy mérleget a folyosón, ami igen hivogató volt. Ráállltam és kevesebbet mutatott mint a terhességem előtt. Ez kissé felviditott, mert én is mint minden frissen szűlt nő, akkor és ott úgy éreztem, hogy sohasem fogom visszanyerni alul és fölűl a régi megszokott formámat.
Csatlakozom az egyperces mozgalomhoz!!
Azért remélem, hogy a terhes és főleg az utolsó hónapokban levő nők csak végszükség esetén közlekednek ebben a kibirhatatlan melegben!!
Utolsó kommentek