Falkában vonulunk az utcán, kölkök aranyosak, Palkó alszik, idő szép, sállálá. Hirtelen egy nagyon édes, szöszke kislány szalad el mellettünk, nyomában mosolyogva lihegő anyukájával.

- Hanga! Állj meg kérlek, édesem! - kiáltja elfúló hangon anyuka, és tényleg, Hanga kettőt lép, aztán megáll a járdaszélen. Anyuka futva előz minket, közben fennhangon gügyögi: - Köszönöm szépen, Hanga, hogy megálltál! Nagyon ügyes vagy!

Én a markomba röhögtem, a férjem szerint viszont mindenkinek így kellene beszélni a gyerekekkel. Csak egyszerűen nem szokás. És ezért fura.

Szerintetek?

 

 

18 komment

Címkék: olvasók

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr432028652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magenta (törölt) 2010.05.25. 13:33:15

És pontosan mi volt vicces a szituban? Nem értem. :(

OMara 2010.05.25. 13:35:20

Nekem is furcsa lett volna, ha ezt hallom!
Nagyon fontos megdicsérni a gyereket bizonyos szituációkban, de szerintem nem kell költői túlzásokba esni.
Ügyes voltál Hanga, hogy megálltál a járda szélén!, ...szerintem bőven elég lett volna.
Ezek szerint az anyuka igy társalog a gyerekével? köszönöm, hogy megetted a reggelid, ..köszööm, hogy elraktad a játékaidat.....
A gyerekek egyszer felnőnek.
Mi lesz akkor, ha ennek a kislánynak, nem köszönik majd meg "percenként", pl az iskolában vagy a munkaheylén az elvégzett feladatait? Hiszen ez idáig természetes volt a számára!

Ribizlee 2010.05.25. 13:39:27

hát én nem így, az tuti! :-)

nálunk a fenti szitu kb így néz(ett) ki:
- Bélám, állj meg lécci!
ha megállt: - Köszi!
ha nem: - Bééééélaaaa!!!!

monnyuk engem alapból idegesít a fenti stílus, de ugye ízlések... :-)

Leluti 2010.05.25. 13:52:17

Hát nekem egy régi sztori jutott rögtön eszembe!
Úgy 15 évvel ezelőtt.
Melegvizes fürdő, sok medence, sok család.
Egyszercsak halljuk:
Niiikoleeeett,Niiikooleeeeeett!(mézédes anyuka hangon).
Aztán kiabálva: Jenő, nem látod mit csinál az a büdös kölyök!!!
Hát erről ennyit.
Koránt sem biztos, hogy közönség nélkül is így beszél anyuka az említett kislánynál sem.
Én igyekszem a két stílus között maradni. Bár néha szükség van a szigorúbb hanghordozásra, az tuti.

OMara 2010.05.25. 14:01:48

Bizony néha le kell ültetni a gyereket és komoly, kissé szigorú hangon elmagyarázni neki, hogy pl a plüssállatokat miért nem szokás kidobálni az ablakon!!Valóban kényes az egyensúly, de törekedni kell rá!:)

Bár én annak idején hiába koptattam a számat, a lánykámat nem érdekelte bili, hiába korteskedtem mellette.:)

Panzej 2010.05.25. 15:19:10

Mag, nem vicces volt, inkább fura, és én konkrétan zavarba jöttem. Azért röhögtem. És azért is dobtam fel ide a témát, mert kicsit elgondolkodtatott, hogy min is lepődtem meg, nem ez lenne a normális? De tényleg, senkit nem hallottam még így beszélni a gyerekével. Én maradtam volna "az ügyes voltál"-nal. Vagy amolyan "Bélásan" intéztem volna. :-)

Ficus Kinky 2010.05.26. 20:08:09

Miért kell megköszönni egy kisgyereknek, hogy megáll? Vagy azt köszönte meg, hogy szót fogadott? De miért? Kinek tett ezzel szívességet a gyerek? Az anyának, hogy nem juttatta börtönbe kiskorú veszélyeztetése miatt?

Nekem a köszi ide nem passzol EGYÁLTALÁN. Amikor veszélyhelyzet van, akkor a szülő JOGOSULT parancsokat osztogatni és azt mondani, hogy állj meg. Pont. Nem köszi és nem ügyes. Hanem magyarázat, hogy tudod, itt meg kell állni, mert jönnek az autók stb.

Magenta (törölt) 2010.05.28. 14:19:12

Akkor most, napokkal később, elárulom, hogy én a megköszönős típus vagyok.
Nem tudom, hogy röhejes vagy sem (nem is érdekel), de mindenesetre, ha a két nagyot megkérem valamire, akkor általában ugranak. Ahogy én is szívesebben teszek meg dolgokat egy olyan főnöknek (márpedig a családban én vagyok a főnök), aki megköszön és megkér, nem parancsol és leugat.

Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem vagyok keménykezű szülő, csak azt, hogy úgy gondolom, a "köszönöm" többet ér a parancsszónál.

Panzej 2010.05.28. 14:34:30

Igazad van, Magenta, csak szerintem (mert sokat gondolkodtam ezen) azért fura, mert igazából a gyerek saját érdekében szólsz rá. Ergo inkább neki kellene megköszönnie, hogy szóltál. Tehát ha mondjuk téged egy felnőtt visszaránt a járdaszélen, hogy vigyázz, elüt az autó, hálálkodva köszönöd meg. Egy gyereknél természetesen más a helyzet, ő még nem érti, mekkora veszélyt jelent az út, de ettől még szerintem nem kell hálálkodnod, mert megáll. Szóval (és megint szerintem) ilyenkor a rövid parancs talán tényleg célravezetőbb. Pláne, ha az a parancs "kérlek"-kel kezdődik.
De minden más esetben, mikor a gyerek megteszi amit kérek, megköszönöm. Mikor valóban szívességet tesz.
Nekem ezt a fenti sztorit végül így sikerült magamban tisztázni.

Ribizlee 2010.05.28. 14:36:15

Mag, én is megköszönök mindent a kölköknek, még azt is, ami amúgy kötelesség (pl mosogatás - tuuudom, minekazilyennek?).

de az üngyüribünygyüri/túlmagyarázós stílustól én sikítani tudok.

megaztán nekem elég életszerűtlen egy járdaszéli megállásnál a barokk körmondat...

Ribizlee 2010.05.28. 14:38:42

illetve nemis mindig megköszönöm, hanem inkább visszajelzek a gyereknek hogy látom hogy megcsináltad amit kértem, ügyes vagy.

Panzej 2010.05.28. 14:40:26

Ribizlee, én is megköszönök minden kötelességes dolgot is, és agyon dícsérem őket (ha felöltöznek maguktól, ha megkérem és szépen rendet raknak, odaülnek az asztalhoz első szóra stb), hiszen nekem az a segítség, hogy ők önállósodnak, nyilván nem várhatom el tőlük, hogy vágjanak kenyeret, vagy mosogassanak el.
De ez a fenti ez tényleg más szituáció.

Panzej 2010.05.28. 14:42:29

Azt, hogy az útról nem szabad lelépni, azt nagyon szigorúan tanítottam meg. És nagyon megdicsértem őket, mikor először, másodszor stb megálltak maguktól. De nem köszöntem meg.

Ribizlee 2010.05.28. 14:48:15

saját tapasztalat alapján egy kicsi gyerek a sok szövegből nem a lényeget szedi ki (hiába gazdag a szókincse, hiába beszél ő is körmondatban), ha pl utcán közlekedtünk, akkor rövid, világosan érthető mondatokat használtam, mert ezer meg egy dolog elvonhatja közben a figyelmüket.

Magenta (törölt) 2010.05.28. 20:41:53

Aha.
Ha megdicséred a gyereket, hogy ügyes volt, az pont ugyanaz, mint ha azt mondod, köszönöm, csak más szavakkal. :)))

Magenta (törölt) 2010.05.28. 20:43:33

Egyébként engem azért röhögtek körbe szó szerint az utcán valamelyik nap, mert úgy megyek a nem egész kétéves gyerekkel, hogyaszongya (úttest):
"most megállunk, körülnézünk, arra is, arra is, nincs autó, akkor mehetünk".

Magenta (törölt) 2010.05.28. 20:45:00

Elszállt. Ha beírom még egyszer, biztosan dupláz... De azért:

Engem azért röhögtek körbe minap, mert ha megyek a nem egész kétéves gyerekkel, akkor úttestnél ez úgy néz ki:
"most megállunk, körülnézünk, arra is, arra is, nem jön autó, akkor mehetünk".

Ribizlee 2010.05.28. 21:47:23

Mag, ezt én is pont így csináltam.
sőt, mikor a lányok kicsik voltak és anyámmal mentem valahova, neki is szóltam hogy álljon meg és nézzünk körül... megszokás :-)
(mint a bevásárlókocsi ringatása)
süti beállítások módosítása