Panzej, a blog király! Minden nap várom az új bejegyzést. Hozzászólni valóm nemigen akad, mert "csak pihenek itt egy kicsit, tünődöm és dudorászok..."!

Max. több fotót :)

Bizony, jól érezzük itt magunkat.

csatlakozom a smúzolókórushoz :-)

Én is lelkes olvasód vagyok, pedig majdnem mindig megbőgetsz :o)
A kisebbik srácom egyidős Palkóval,úgyhogy nem tudom: a bőghetnék vajon még a hormonoktól van, vagy így maradtam örökre??

Örülök, és köszi!
Ribizlee, így egymás közt elmondod nekem, hogy mi az a smúzolás?(Hízelgés vagy valami ilyesmi ugye? De melyik szóból jön?) Meg az "szvsz"? Ciki, de nem tudom..
Csipke, én is mindenen bőgök. Egy érzelmesebb számon, egy jó híren, egy szomorú sztorin. Hormonok, muszáj, hogy azok legyenek, csak nem vénülünk??

Ez csak rosszabb lesz, én már meg tudok hatódni a felvételi eredményeken is, hogy az éééén kicsi lááányom már ekkoraaa. :) Barátnőim húznak vele, hogy a ballagásra nagytételben vesznek nekem zsebkendőt.

Panzej, a smúzolás nem tudom honnan ered, az szvsz a "szerény véleményem szerint" rövidítése.

Magenta, ja, jövő héten anyák napi ünnepség az oviban, én mindig végigbőgöm, most is ez lesz, pedig marhára próbálok uralkodni magamon.
Akkor az szvsz rejtélye megoldódott, köszi!

Panzej, a smúz jelen esetben dicséret, tetszés kifejezése :-) a zanyáknapján meg a gyerekeim jó eredményein (pölö felvételi) én is bőgök...

Én egy 25 éves, már dolgozó lány anyukája vagyok. Mióta először találkoztam az irásoddal, azóta alig várom az újabb beszámolóidat.
Bizony nagyon jó újra "átélni" azokat az élményeket, amiken én már "túl" vagyok, de neked, nektek még friss történések. Amiken persze majd túllendűltök, ám helyébe jönnek majd a további megoldandó élethelyzetek, feladatok. Egy percig sem lélegezhet fel az anyai sziv, de az apai sem.
Én azt hittem, hogy ha a lányom sikeresen leérettségizik, majd felvételt nyer az általa kiválasztott egyetemre,csupa vidámság és megkönnyebbülés fogja elárasztani a családot. Ám ez természetesen nem igy történt. Most izgulhatok azon, hogy mennyire fog sikeresen helytállni a munkahelyén, és vajon az a fiú aki jelenleg van az életében, összetöri a szivét vagy sem .!!!!
Én is bőgtem az ovis ünnepségeken, a ballagásán, a doktorrá avatásán egy épkézláb fotót sem tudtam késziteni, annyira bőgtem és remegett a kezem,.....és azt hiszen,..szerencsére ezzel még nincs vége a "megpróbáltatásoknak".:)