Nem vagyok egy nyavalygós típus. Szép csendben húzom az igát, csinálom a dolgokat úgy, ahogy régebben is, semmit nem lassítva. Ennek aztán meg is van az eredménye. A tegnapi egész napos konyhában álldogálás estére elhozta a keményedéseket, a hasfájást, az ólmos…

Nehéz, nagyon nehéz egy olyan lakásban élni, lélegezni, létezni, ahol bármerre is néz az ember, orrukat lógató férfiakba botlik a szeme. Nálunk pedig éppen ez volt a helyzet tegnap délben. Gyászhangulat, mély sóhajok, megfontolt léptek. És egy néma, sötét televízió, aminek…