Panzej 2011.05.04. 23:29

Össznépi krízis

Általános krízis van. Ez egy ilyen világ mostanság, krízishegyek, csalódás-völgyek, apátia-tavak, hol én kerülök bele, hol L vagy valamelyik gyerek, esetleg mindnyájan benne tapicskolunk, egész megszokottá kezd válni a dolog.

Palkónál alvás-krízis van, esténként komoly közelharcot kell vívni vele, hogy lefeküdjön, mert ahogy ágyba dugjuk, azonnal pattan is ki belőle. Annyira elszemtelenedett, hogy már azt sem várja meg, hogy bezárjam magam mögött a gyerekszoba ajtaját, ugrik is ki az ágyból, veti magát szegény, rongyocskáját markolászó Micire, és hatalmas sikolyokkal gördül keresztül a fején, hasán, mintha a csendben tűrő nővérkéje egy matrac lenne. Ezen kívül Palkó szabálytalan időközönként fel-felordít, mint egy oroszlán, bömböl, mint egy elefánt és csutkára eresztve a hangját énekel, hogy a frászt meg az ideget hozza az emberre. Jó lenne tudni, hogy mikor fogja kinőni ezt a szokását, legalább számolhatnám vissza a napokat.

Lackó szerelmes, egyszerre két lányba is, és nincs igazán könnyű dolga, hiszen mindkét leányzó készségesen viszonozza a lovagias érzelmeket. Néha verekedés megy Lackó kezéért, amit az én ártatlan fiacskám csak szemérmesen pillogva figyel, néha pedig ő hisztizik őrjöngve, hogy most pedig menjünk a játszótérre Hangáékkal, Rékáékkal, vagy mindkettővel, néha már követni is nehéz. A lányok szeméből egyébként látom, milyen szerencsés nő vagyok, hogy még sosem kerültem hasonló helyzetbe. Mert ezek bizony veszedelmes viszonyok.

Mici napok óta játssza a kibírhatatlan perszónát, amivel aztán még állandó imádóját, az apját is sikerült olyan szinten felhergelnie, hogy valamelyik nap, miközben szélsebesen igyekezett minél hamarabb elhagyni Mici hisztijével csurig telt gyerekszobát, súlyos szavakkal illetve házunk díszét közölte, hogy menjek és csináljak ezzel a copfos boszorkával valamit, mert ő most már úgy megveri, mint az a bizonyos szódás a lovát, apai türelem ide vagy oda. Én éppen akkor varrogattam össze az idegeimet a lakás egyik nyugodtabb sarkában, aminek hála viszonylag nyugodtan tudtam elkapni a nekem hajított gyeplőszárat, és kiszedni Miciből, ami akkor már magától is bugyogott belőle, hogy bizony Kali barátnője, az a bizonyos legjobb és egyetlen, akivel egymás nélkül levegőt sem tudnának venni, csúnyán kicsúfolta, kiközösítette és úgy általánosságban is undok módon bánik Micivel. Aztán az is kiderült, hogy a probléma még ennél is összetettebb, tekintve, hogy Mici azért lett Kali gúnypontja, mert nem kapott meghívót Zsombor szülinapi bulijába. Zsomboréba, akit viszont egyetlen fiúként Mici annak idején aranyosan meghívott.

Kölökdolog, legyintenék bosszúsan, ha nem fájna ennyire a házi királylány lelke, így viszont az én lelkem is sajogni kezd, és másnap Zsombor mamájával összeakadva úgy viselkedem, mint egy hosszúra nyúlt jégszobor. Mikre rá nem viszi egy kis szoknyás világfájdalom a felnőtt embert, elképesztő.

Kali aztán még napokig keseríti Mici életét, aki kezdte teljesen elveszteni a lába alól a talajt, míg aztán ma végre talán-talán úgy tűnt a délutáni játékból, hogy helyrebillen a lányok közötti egyensúly.

L krízise az autóvezetésben tornyosul ki, az utóbbi napokban nem egy alkalommal lépett közbe a gondviselés, hogy itt ne maradjon három és fél gyerek árván, de ezen nincs is mit csodálkozni. L a felújítás és itthon segítés mellett még dolgozni is próbál, aludni így aztán nem nagyon marad ideje, és az "atyavilág, majdnem nekimentél" szürke autók bizony beleolvadnak az aszfaltba körülötte, de ha így folytatja, nemsokára a citromsárgák is.

Ami pedig engem illet. Nos, hát csinálok most már egy pocakfotót, hatalmas lett a hasam, kezdjük a végsőket rugdosni Félgyerkőccel. Ma például elvonultam levetetni a remélhetőleg utolsó laboromat. Hogy a vizeletmintához hogy jutottam hozzá reggel, azt a blog széles nyilvánossága miatt inkább nem részletezném, de talán ad némi támpontot az, ha úgy elképzeljük, mi történik akkor, ha bekötött szemmel próbálunk egy pálinkás pohárba kancsóból vizet tölteni.

Jövő héttől pedig CTG, és cidri, mert a szülést utálom, a bőröndöm sehol, a kiságy szétszedve, a bébiruhák valahol, csak sejtett helyen egy zacsiban elrakva, a kölök pedig még mindig harántfekvésben nehezíti a mozgásomat, nem lesz ez így jó, gondolom az ágyban heverészve, és eszembe sem jut, hogy akár fel is állhatnék tevékenykedni. Apátiás fészekrakó-krízis.

Azt hiszem, sürgősen ennem kell egy kis csokit. Valamivel csak oldanom kell ezt a rettenetes feszültséget.

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr972878547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IxChel 2011.05.07. 16:31:15

Uramatyám!!!! Van valami segítséged? Most már tényleg kellene. Ha esetleg tudok valamiben, hát nagyon szívesen, itt vagyok a Duna másik oldalán. Pl. szívesen elgáncsolom Kalit, vagy fellököm egy bevásárlókocsival Zsombor mamáját :)

Ez a sikongatás nálunk is megvan, abban az esetekben tör elő, ha pl nem adagolom elég gyorsan a kajámat a gyerek szájába. De akkor úgy sikít és üvölt, hogy fél percen belül elmegy a hangja is. Ez borzalmas :)

Panzej 2011.05.07. 22:05:51

IxChel, most egész jól vagyunk. Kezdem bírni a káoszt :-) Vagy megadni magam, mindegy, de olyan kis fáradt optimizmussal tűrjük a dolgokat L-lel.

A bevásárlókocsival jól megnevettettél, már ezért köszi!:-) Hát igen, mit csináljon egy vérbeli anyuka :-))

A sikongatás üvöltözés nagyon kiborít, bárcsak inkább beszélne már!

Leluti 2011.05.12. 12:57:04

Kedves Panzej!

Én sajnos nem tudom felajánlani a segítségemet, mert én jóval távolabb vagyok, de együttérzésemről teljes mértékben biztosíthatlak! Nekem a kettő is néha 30-nak tűnik...pláne ha, -mint tegnap- front van.
A gonosz barátnőkről mi is tudnánk mesélni. Az oviban rendesen ki is készítette a lányomat ez a megoldhatatlannak tűnő probléma, mivel egyik nap a barátod, másik nap nem vagyok a barátod ment.

Vigyázz magadra, most már közel a célszalag.
Minden jót Nektek!!
süti beállítások módosítása