2010.05.19. 13:13
Napi egyveleg
Asszem itt a vég, május közepén megy a cirkó és befűtöttem a kályhába is, nesze neked globális felmelegedés. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen a ház fala nem dőlt be, és az ablakot sem nyomta be a szél, tulajdonképpen tök szerencsések vagyunk.
Persze hiába keresem a rosszban a jót, ezt a napot sem úszom meg lelkiismeret furdalás nélkül, imént telefonált a sógornőm a játszótérről, ők természetesen kint vannak. És ugyan már, nincs is kint rossz idő, bár én szinte a dobhártyámig nyomtam a telefonkagylót, hogy halljak valamit az ordítva ismételgetett mondanivalójából. Hiába, hangos ez a tavaszi szellő, túl zajosan csapódnak a kettétört fákhoz a macskák meg a madarak, belőlem pedig, nincs mit tenni, sosem lesz bezzeganya. Ez most már hivatalos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zuzmó 2010.05.19. 18:00:29
Dortje 2010.05.21. 22:03:52
Úgy összeszorult a szívem, amikor a fiam sírt, hogy nagyon fújja a szél. Pedig ő igazán nem egy sírós fiú. De hát a szelet nem tudom megállítani.
És pont a házunk előtt akkor is marha nagy szél van, ha máshol csak szellő, így most majdnem lerepült a fejünk. Pedig kedden már alig fújt. Ma is nehéz volt meggyőznöm, hogy ma már nem fúj. És olyan nagy üdvrivalgást vágott le, amikor megbizonyosodott róla ;)
Utolsó kommentek