2010.06.10. 11:40
Édeskettesben
Palkó egyre bújósabb. Napjaink nagy részét azzal töltjük, hogy Palkó jön, rámborul, megtapasztja magát rajtam cuppanós kis tenyereivel, és sóhajtozunk egymás nyakába. Palkónak pállott kópéillata van, nekem nyilván mamiszagom, néha megsimítom Palkó hátát, ő békésen nyálazgatja a ruhámat, és csak úgy "vagyunk". Meg sem halljuk, ahogy sisteregve ömlik szét a leves a tűzhelyen, és vidáman elfelejtkezünk a mosógép dobjában száradó ruhákról is. Mert minden úgy tökéletes, ahogy van. Legfőképpen mi ketten, összebújva, itt, a világ közepén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Scarlett O´Hara 2010.06.10. 12:36:12
Csipkebogyó 2010.06.10. 13:14:30
nanemárrr 2010.06.10. 13:28:28
zuzmó 2010.06.10. 18:19:03
korcsolya 2010.06.11. 21:23:13
Panzej 2010.06.11. 21:55:15
Leluti 2010.06.14. 19:05:56
Az én kis kópém is nagyon bújós, hizelgős, szeretgetős, pedig a lányom ilyen picinek totál nem ilyen volt.
A legédesebb szokása egy ideje, hogy mikor megitta az adagját és büfiztetem, paskolgatom a hátát, ő is paskolgatja az enyémet. Biztos azt gondolja, ha ez neki jó, talán nekem is.
Utolsó kommentek