Utálom ezt a kiszolgáltatottságot. Amikor este nyolc után, amikor nemrég még épp csak megkezdődött a Panzej-time, én csak nézek, nézek ki a fejemből, mint egy zombi, öklendezem, ha fel kell emelkedni függőlegesbe, és csak aludnék, aludnék.. Már semmi nem megy, nem irkálok,…

Jáááj, HADD verjem a fejemet legalább virtuálisan a falba!!! Miért nem tudom hagyni folydogálni a dolgokat maguktól!! Minek fontoskodni, úgyis szívás a vége, nem sosem fogom megtanulni! HAGYNI, hagyni, a sors okosabb nálam. Ez van, én hülye vagyok.De azért jó is történt ma, Palkó…

Ha ezt a délutánt túlélem, akkor jövök. Kettőhússzal. Ha mégsem jönnék, ne valami latexruhás harmincas nőt keressetek csomagtartóban, hanem telefonáljátok körbe a budapesti pszichiátriákat. Ha ott sem lennék, nos, akkor ne is keressetek többet.Hogy mi van? Hát az van, hogy:…

Én nem az a fajta vagyok, aki akkor lángol az ihlettől, ha rossz a kedve. Pont fordítva. Akkor esik jól az írás, ha jókedvű vagyok, ha gondtalan, ha ellágyult, esetleg mérges. Most tehát csak kötelességből rovom a sorokat, meg talán terápiás célból. Hátha segít ez a kiírósdi.…

Pedig olyan szépen elterveztem. De tényleg. Azt gondoltam, hogy délután szépen lefekszenek a gyerekek, és én is velük, durmolunk egy jót, végre én is kipihenem magam, igy délután majd egy jókedvű kis csapat masírozhat a játszótér felé.Először Mici aludt el, még ebéd…