Vasárnap tartjuk Palkó szülinapját, én meg már most stresszelek. Összetrombitáltam az egész családot, keresztszülőket is, családostul, így aztán leszünk úgy cakumpakk huszonketten. Tíz gyerek, a többi felnőtt, és nekem mindenkit etetnem kell.

De nem ám kispályásan, nem. Nálunk az ünnep ugyanis egyet jelent a Nagy Zabálással, ami nagyon kellemes, ha mi megyünk vendégségbe, ám annál fárasztóbb, ha hozzánk jönnek. Én meg duplán hülye vagyok, mert persze marhára ki akarok tenni magamért, és halálra dolgozom magam, mindezt pár cuppogós dícséretért, hogy már megint milyen ügyi voltam. És persze utána két napig haldoklom a fáradtságtól, takarítom a romokat,  megkönnyebbülten sóhajtozom, hogy egy időre vége, de ugyanakkor valahogy jól is esik ez az egész. Hogy én csináltam ezt a bulit, miattam távoztak emelkedett lélekkel és elnehezült gyomorral, igen, egyfajtam perverz örömmel, büszkeséggel tölt el, hogy én egy igazi magyar, gyomortömős menyecske vagyok, és csak elképzelni tudom, a Nagy Zabálás utáni fáradt delíriumban, milyen is lennék trendi, falatkás, mártogatós partianyuként.

És ilyenkor lázadni kezdek, szétrombolva a perverz elégedettséget. Igen, szakítani kellene a hagyományokkal, és lazábban venni a dolgokat. Valahogy úgy, ahogy egy ismerősöm facebook-olta ki a falára kislánya harmadik születésnapján: "Hát igen, rohan az idő, X-ecske már három éves. Holnap nagy bulit rendezünk. Mit csináljak a vendégeknek? Talán egy gyümölcssalátát"? Aztán azért a képeken látszik, hogy egy tortába is beruháztak, de ennyi, passz.

Igazán irigylem ezt a megoldást. És ennél többet nem is tehetek. Mert ha én állnék elő egy gyümölcssalátával, és végre én is élvezhetném az egész felvonulást, konyhában állás helyett ülve beszélgethetnék, friss elmém ragyogásával kényeztetvén az egybegyűlteket, minimum azt hinné mindenki, hogy szimplán megőrültem, rosszabb esetben egy órán belül üres volna a lakás. Én meg állhatnék ott, leforrázva, ne adj' Isten a gyümölcssalátával a fejemen, mint egy orrbavert boci, aki pedig csak jót akart. Igaz, egyszer az életben magának is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.