Panzej 2013.04.10. 13:29

Életpálya

IMG_8496blog.JPGIsti egyre izgalmasabb. Annyira más, mint a többi gyerekem.

Eddig ugyanis ilyen kis világpolgár kölkeim voltak, akik minden helyzethez rendkívül jól alkalmazkodtak, mindenkire szélesen mosolyogtak, ritkán szégyenlősködtek és általában minden földrészre telitalppal érkeztek. Isti ezzel szemben végtelenül bizalmatlan, erőszakos, kötekedős kis anyámasszony katonája, aki ha eltéved, megáll egy helyben és becsukja a szemét, hátha akkor nem veszi észre senki, ha pedig mégis, akkor emberevő szemeket mereszt, és egyáltalán, igyekszik olyan zord lenni, hogy senkinek igazán ne legyen kedve hozzá közelíteni. Azt persze nem tudja, hogy ilyenkor a legcukibb. Meg hogy vannak olyan nénik, akik ezt a nézést csak holmi kihívásnak tekintik, és még vadabbul próbálkoznak, amire a válasz a még zordabb nézés, elbújás a lábaim mögé, patthelyzet.

No de velem. Én a mami vagyok, akire csak vigyorogni lehet, akibe ha belekapaszkodunk, akkor teljes a biztonság, akinek a puszija rögtön gyógyít, ha a hatalmas szöszke buksi telibe találja az asztallapot alulról. És én vagyok a mami, aki néha-néha megvédi a hősiesen szorongatott játékát a nagyok támadásaitól, bár ilyenkor azért általában igen nehéz kibogozni, kinek a kezéből került ki csellel, erőszakkal vagy véletlenül, vagyis, hogy aki éppen szorongatja, az jogosan teszi-e.

Én vagyok a mami. És ez az én kis utolsó, nagy harcos, zord kis utódomnak a megoldás, úgy nagyjából mindenre. Funkcionálok is, rendesen, útilaput még a láthatáron sem észlelek, Isti még az apja kezéből is átkéretőzik, ha megjelenek. 

Nem könnyű meló ez. És bár nekem is vannak rosszabb napjaim, nem adom fel. Mert ilyen szempontból nagyon is karrierista vagyok.

1 komment

Címkék: Isti

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr505143388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fantam 2013.04.11. 10:52:38

Szia!
Örülök, hogy írsz. Isti cuki!
Nekem 2 lányom van és egyikőjük sem volt soha olyan, hogy barátságosan közelítünk idegenekhez netán beszédbe elegyedünk velük. Ha anya ott van akkor egyszavas válaszokat adunk,ha kérdeznek, de különben nem társalkodnak. Szóval mindig irigyeltem azokat az anyukákat, akinek a gyereke odajön és mindent, mindenkinek elmesél. Mi újság a nagyobbakkal? Mici, hogy kezdte a sulit? Palkó jár már oviba? Olyan jó neked, hogy így kiélvezheted, hogy az utolsó(?) gyerek lett ilyen nagyon anyás. Vagy nem?