Panzej 2013.02.19. 13:52

Tavasszal

Én úgy szeretnék megint fiatal lenni. Lobogó hajjal, hátizsákkal, mappákkal a hónom alatt, világmegváltó gondolatokkal a fejemben, megint, újra fiatalnak lenni. Érezni a rám nehezedő súlyosnak vélt gondok gondtalanságát, az értetlenkedést, mikor valaki kimondja a felelősség szót, a biztonságot, amit az otthon fölém szőtt sátra jelentett, a szabadságot, a körülöttem forgó világot. Szeretnék megint, minden nap egy újabb kereszteződésben állni. Elindulni, visszatérni, újra és újra másfelé fordulni. Öntudatosan, bátran, alkalmazkodás nélkül önmagam lenni. Bőrdzsekit hordani, koleszban lakni, éjfélkor kávét majd boroskólát inni, reggelig tanulni, másnap vizsgázni. Langyos tavaszi estén randira menni, szívdobogva telefoncsörgést várni, szerenádot kapni. Hinni az elveimben, tudni, hogy a pénz nem számít. Könnyű lábakkal lépdelni az olvadó aszfalton. Dúskálni a lehetőségekben, az érzelmekben, a barátokban. Minden nap egy kicsit meghalni, mennybe menni, szilárdan a földön állni, tét nélküli csatákat vívni.

Mert jön a tavasz. És én úgy szeretnék megint, újra fiatalnak lenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr335087910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

orcalin 2013.02.19. 19:22:02

énis-énis! egyre jobban szorult össze a mellkasom, ahogy haladtam előre az olvasásban. nem mintha most nem lenne jó, csakhát... :)

orcalin 2013.02.19. 19:27:39

más: április végére vagyok kiírva az első babámmal, még hetekkel ezelőtt előkotortam az internet mélyéről a Palkóval írt várandós naplódat, annyira jó olvasni :)

Nacsi 2013.02.20. 22:41:57

Erre csak ezt tudom írni: Balalajka muzsikál sejhaj áll a bál... De szép is volt igaz Panzej :-)

masik sagi 2013.03.20. 09:00:54

nem hiszem el, hogy sikerült elérned, hogy mégiscsak regisztráljak! ezt már nem lehet elviselni, Panzej! pontosan úgy éreztem magam, mint orcalin olvasás közben.
minden alkalommal, mikor megnyitom a blogodat, azt kérdezem magamtól mit tehetnék érted?! semmit. és ezt nem lehet már elviselni, mert akkora öröm volt mindig téged olvasni és továbbra is jövök és olvaslak és minden alkalommal reménykedek, hogy most valami jó és vidám dolog következik..
lassan talán megérkezik az igazi tavasz. örülj a napsütésnek a szeretetbonbonjaidnak, hogy amint jön a meleg nem lesztek a lakásba zárva, szívd be a tavasz illatát, hallgasd a madarakat és hidd el ez a hullámvölgy is elmúlik, el kell múlnia! sokan gondolunk rád, rátok!